Először áll együtt színpadra a három francia lelkű művésznő - Csemer Bogi, Kárász Eszter és Tompos Kátya - a Pesti Vigadó sanzonestjén. Teljesen új a felállás és a repertoár, mely a J'aime la chanson címet viseli, ami biztos, hogy a sanzon pajkos és nosztalgikus műfajában fognak alkotni. Beszélgetés a sanzonhoz kötődő emlékeikről, Edit Piafról és a novemberi premierről.
A sanzon egy francia eredetű daltípus, mely három országban van erősen jelen: Franciaországban, Oroszországban és hazánkban. Az életetekben szoros az összefonódás a francia kultúrával. Emlékeztek-e arra, hogyan alakult ki ez a szenvedély?
Bogi: Egészen gimnáziumig nyúlik vissza, ahol dráma tagozatra jártam és az osztályfőnököm francia nyelvtanár volt. A mai napig hálás vagyok neki, mert nélküle nem biztos, hogy találkoztam volna a francia kultúrával. Sőt, az ajánlására egy évet töltöttem Párizsban bébiszitterként egy francia családnál. Nagyon nagy élmény volt, és a mai napig az egyik legfontosabb inspirációs forrásom a francia zene.
Kátya: A gimnáziumi francia tanárom érettségi előtt rávett, hogy nevezzek be a Francia Intézet sanzonversenyére; és mutatott két híres Piaf dalt, a Padam Padam és a Milord címűt. Óriási kihívást jelentett a felkészülés, mert - ahogy tanultam őket - rájöttem, hogy bizony előadóként kőkeményen a dalok mögé kell állni, és át kell engedni magadon a témát, amiről énekelsz, különben egyáltalán nem élnek meg, hiába a tiszta hang.
Milyen műfaji sajátosságok és különbözőségek fedezhetőek fel?
Eszter: Egy édesanya három gyereke, mely három különböző országban nevelkedett: a különböző országok sajátos zenei stílusjegyei hatottak a sanzonra. Az oroszoknál nagyon erős a semmibe meredő, látóhatármentes végtelenség érzése. A franciáknál pedig az élet és az érzelmek megélése jár át mindent túlcsorduló energiákkal.
Kátya: Bár nem szeretek általánosítani, mert az azonos műfajú dalok között minden országban rengeteg stílus- és hangzásbeli átfedés mutatkozik, mégis az eddig megismert sanzonok alapján, az oroszban inkább a szenvedély és a jó értelemben vett teátralitás az erősebb a számomra; persze a jól képzett hang sem utolsó. A francia sanzonokban a nyelv zenéje, a személyiség és a sokszínűség a meghatározó, a hang tisztasága pedig gyakran másodlagos. Jó példa erre Jacques Brel, Georges Brassens vagy Serge Gainsbourg. A magyar sanzon számomra teljes mértékben az emblematikus magyar színészeinkhez köthető, ahol az előadói készség a legerősebb – természetesen a muzikalitás és a ritmusérzék sem elhanyagolható. Törőcsik Mari, Ruttkai Éva, Darvas Iván vagy Kútvölgyi Zsike jut az eszembe.
Bogi: A francia sanzonban nagyon fontos a történetmesélés és az előadói készség. Nem csak elénekelni kell a dalokat, hanem elmesélni. Amúgy a zene egyik legfontosabb feladata - műfajtól függetlenül - a mesélés, hiszen az emberek lelkéből is ezért szakadtak fel a dallamok: lelki igényük volt a mesélés az éneklésen keresztül. A sanzonokban nem igazán beszélhetünk tempótartásról. Egy folyamatos hullámzás van végig, és nagyon egymásra kell hangolódni a muzsikusokkal. Tele van beszédszerű kiállásokkal, amit nem lehet mereven egy tempóhoz kötni, hanem érezni kell egymást.
ÚJ IDŐPONT!
J'AIME LA CHANSON | FRANCIA SANZONEST
2019. 04. 09. | Pesti Vigadó | Díszterem
Sokunknak Edith Piaf ugrik be elsőként, ha a sanzonra gondolunk. Mennyire volt az életműve meghatározó az életetekben, és mennyire hatott a pályafutásotokra?
Kátya: Én is az ő életművét ismertem meg először, amikor komolyabban kezdtem foglalkozni a sanzonokkal. Aztán később jött a modernebb előadók megismerése is, de Piafhoz valahogy mindig vissza-visszakanyarodom különböző életszakaimban. Talán, mert nagyjából tudni lehet, mely életeseményei, örömei, tragédiái kapcsolódnak egy-egy dalához, és ezért ezeket sokkal közelebbről átérezheti egy előadó. A kedvenc dalom a Je ne regrette rien.
Bogi: Edith Piafot nem lehet kihagyni: elképesztő tehetség. Rengeteget hallgattam és tanultam tőle. Énekelni ritkán szoktam a dalait, mert nekem iszonyatosan nyomasztóak. Annyira súlyosak a mondanivalók és annyira drámai majdnem minden dala, hogy hamar felfedeztem magamnak más sanzon előadókat, akik kicsit játékosabbak, könnyedebbek. Piafra meg kell érni, és át kell élni ezt-azt, hogy hitelesen elő lehessen adni a dalait.
Eszter: 10 éves koromban találkoztam először Piaffal. Akkor még nem értettem miről szólnak a dalai, csak az óriási felismerésre emlékszem, hogy én ebben benne vagyok; az erő, melyet a dalaiban érzek, nagyon otthonos volt és azóta is az. Sok éve kísérik az életemet. A szerelem iránti vágy, a szeretet adása és kapása az emberi lélek örök működtetője. Ő őszintén, kendőzetlenül és önazonosan vállalta fel mindenki előtt.
Visszatérve a Pesti Vigadó J'aime la chanson műsorhoz. Avassatok be minket a kulisszatitkokba, honnan az ötlet, és hogyan kell elképzelni a felkészülési időszakot.
Eszter: Pár éve felléptem a Pesti Vigadóban, ahol egy kedves ismeretség alakult ki a szervezőkkel, és felkértek egy produkció létrehozására Kátyával és Bogival. Kátyával a Színmű-n találkoztam először - nem egyszer volt téma az elmúlt években, hogy közösen is kellene muzsikálnunk. Bogit személyesen nem ismertem, de a dalain keresztül igen, és végtelenül szimpatikus számomra az a tisztaság, ami fakad a lényéből. Meseszerű volt, ahogyan minden összeállt, és mindannyiunknak csillogott a szeme.
Bogi: Nagyon örülnék neki, ha kicsit betekintést tudnánk nyújtani abba, hogy hova fejlődött ez a műfaj. Ez egy olyan öröksége a francia zenetörténetnek, ami nagyon komolyan tetten érhető a 21. századi pop zenéjükben is.
Milyen koncepciót képzeltetek el, mit hallunk és látunk a színpadon novemberben?
Bogi: Három nő, három történet, háromféle megközelítés. Mindez a sanzonon keresztül.
Kátya: Szeretnénk megmutatni, hogy ez a műfaj mennyire sokszínű: különböző korszakok sanzonjait dolgozzuk fel a klasszikusoktól a teljesen modernekig.
Eszter: Franciául, angolul, magyarul és lehet, hogy oroszul is fogunk énekelni saját dalokat és kedvenceinket is, trióban, duettben és szólóban. Például Bogi Parfüm című száma biztosan hallható lesz, és Liza Minellitől is éneklünk.
Kikhez vagy kiknek szól szerintetek a sanzon?
Kátya: Ezt a műfajt minél több embernek meg kell ismernie nemtől és kortól függetlenül.
Bogi: Mindenkinek, aki szereti az előadóközpontú zenét, szeret elmélyülni és elvarázsolva lenni.
Eszter: A dalok olyan érzelmeket idéznek, amiket sokan megéltük, és mindenkiben ott vannak, csak nincsenek rá szavaink vagy nem merünk kimondani. Óriási adomány az, hogy bármi történik az életben, azt bele tudjuk tenni a zenébe, ezáltal minden új értelmet kap. A zenével, a saját és új dalokkal, az ismert és kevésbé ismert sanzonokkal és az őszinte önvallomás-részletekkel reméljük, sikerül kicsit közelebb vinni a közönséget önmagához, a vágyaihoz és az álmaihoz.
PREMIER! | J'aime chanson | Francia Sanzonest | 2018. 11. 09. | Pesti Vigadó | Díszterem
ÚJ IDŐPONT!
J'AIME LA CHANSON | FRANCIA SANZONEST | 2019. 04. 09. | Pesti Vigadó | Díszterem
