Elnök úr őriz-e emlékeket az épületről gyermekkora vagy egyetemi tanulmányai idejéből?

Azok után, hogy gyerekkoromban – 1970-ben született általános iskolásként, mint más is – először 1980 körül jártam az épületben, fontos zenei élmények is értek itt. A '80-as évek közepén, gimnazistaként Bach: Máté-passiójának hatására döntöttem a zenei pálya mellett, s ha jól emlékszem, a művet élőben Magyarországon először éppen itt hallottam, talán 1986-ban.

Elnök úr emlékszik-e még az első alkalomra, amikor fellépett a Díszteremben? Kötődik valamilyen egyedi esemény e koncertjéhez?

Azt hiszem, 1992 körül vezényeltem először a felújítás előtti Díszteremben. Akkor együtteseimmel Bach egyházi kantátáiból adtunk elő hármat (ehhez a szokásunkhoz mostanáig hűek maradtunk, nemigen telt el hangversenyévadunk Budapesten azóta se Bach-kantáták nélkül) – itt vezényeltem első alkalommal például a BWV 21 jegyzékszámú Ich hatte viel Bekümmernis-t, mely szintén nagyon fontos mű az életemben: ez volt az első Bach-kantáta, melyet megismertem. Az épület felújítása előtti időszakban sokszor koncerteztem még itt, néha karmesterként, de akkoriban elsősorban közreműködő continuo-játékosként, csembalón vagy orgonán játszva: sokat játszottam itt Hollerung Gábor barátom produkcióiban, de emlékezetes számomra a Kocsis Zoltán által vezényelt Bach: h-moll mise is, mely 2000 karácsonya előtt néhány nappal volt itt, melyben szintén én ültem az orgonánál.

Fotó: Pályi Zsófia 

A világ számos hangversenytermében fellépő művészként milyen tapasztalata, meglátása van Liszt és Wagner 1875-ös közös hangversenyének helyszínéről? Ön szerint miben rejlik a helyszín különlegessége, milyen műfajú zenei művek valóak ide?

Semmilyen általam ismert itthoni, történelmi koncerthelyszín nem ment át akkora (és kizárólag örömteli) átalakuláson felújítása alkalmával, mint a Pesti Vigadó: jelenleg – a történelmileg hitelesebb állapot visszaállításával - szó szerint nem lehet ráismerni a teremre, s felújítás előtti állapotát figyelembe véve, ez nem is feltétlenül baj… Most remek az akusztika kis, közepes és nagyobb apparátus számára egyaránt – és szédítő érzés elgondolni, kik adtak már koncertet a múltban itt, Budapest Zeneakadémia és Operaház előtti korszakának legfontosabb zenei helyszínén! A Magyar Művészeti Akadémia nagyon fontosnak tartja, hogy megemlékezzünk e gazdag zenei múlt kiemelkedő pillanatairól: ennek jegyében például 2018. december 10-én rekonstruáljuk majd azt a hangversenyt, melyet kereken 150 esztendővel korábban, ezen a napon Clara Schumann adott a Pesti Vigadóban.

Elnök úrról ismert, hogy a régi zene kiemelkedő ismerője, szakértője, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar alapítója. Mit nevezhetünk ma régi zenének?

Sokan, sokféle választ adnak erre a kérdésre, az én véleményem (amellyel egyébként nem vagyok egyedül a világban) elég radikális: számomra minden régi zene, melynek zeneszerzője már nem él. Szerintem Petrovics Emil vagy Szokolay Sándor életműve is ebbe a kategóriába tartozik már, hiszen ha elő akarnám adni valamelyik művüket, immár sajnos nem kérdezhetem meg tőlük, hogy ennél vagy annál a résznél pontosan milyen előadásra gondoltak. Míg például, amikor Gyöngyösi Levente barátommal együtt dolgozunk, és felvetem neki a próba folyamán, hogy mi lenne, ha az a crescendo, amelyet ő eredetileg a huszonötödik ütemben kezd, inkább a huszonnegyedikben lenne, arra kapok valamilyen autentikus választ: olyat, amelyet egy kottától, de még egy hang- vagy képfelvételtől sem kaphatok meg soha.  Magyarul az előadónak a kotta mellett – amennyiben nincs élő zeneszerző – kötelező kutatnia is, legyen szó akár Monteverdiről, Bachról, Brahmsról, vagy akár Bartókról.

Fotó: Török Máté, MMA

A XX. század közepéig bélhúrokkal szólaltak meg a művek, majd teret nyertek a fémhúrok. Fellépéseiken hallhatóak régi hangszerek, vagy másolataik? Nem okoz törést hangzás szempontjából e váltás, hiszen egészen biztosan máshogy szólalt meg a XVII. században bélhúron egy mű, mint ma fémhúron?

Manapság szinte mindannyian az úgynevezett „modern" (azaz a mai korban használatos állapotú és típusú) hangszereken szerezzük első zenei tapasztalatainkat. Ezek után a korabeli/korhű hangszerek az első találkozáskor persze furcsának tűnhetnek, de mindenkit biztosíthatok arról, hogy minden régi mű előadásához mégis azok a hangszerek a legmegfelelőbbek, melyekre a zeneszerző eredetileg komponált. Gyakran elhangzó érv, de szerintem egyszerűen szamárság azt állítani, hogy (mondjuk) Beethoven elégedetlen volt kora hangszereivel, például korabeli zongorájával, s ezért – miközben mégis be kellett érnie vele – egy új, mindent elsöprő csodafegyver jövőbeni feltalálásáról ábrándozva komponált úgy, ahogy. Valljuk be, nem túl, logikus felvetés, hogy egy alkotó (és természetesen sikerre vágyó) zeneszerző így gondolkozna: tudom, hogy jelenleg sajnos szörnyen rosszul szól, amit írok, de türelem – halálom után 100 éven belül csak feltalálnak egy olyan hangszert, amelyen jobb lesz…

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Lukács Ervin-bérletének részeként 2018. május 24-én Rohmann Ditta csellóművésszel lépnek fel. Mit hallhat a közönség a koncerten, mivel készülnek?

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar felkérésére ezúttal kizárólag magyar zeneszerzők (Erkel, Dubrovay, Csiky és Kodály) műveiből álló koncertet fogok vezényelni május 24-én, ezt a műsort másnap Veszprémben is megismételjük. Nagy öröm számomra, hogy alig 6 nappal később, május 30-án pedig a Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara és a Purcell Kórus élén egyik kedvenc művemet, Joseph Haydn: Évszakok c. oratóriumát is előadhatom.

KÉRDEZZ-FELEK

Kitől tanulta a legfontosabbat, s hogyan hasznosítja ezt az életben?

Nagyon szerencsés és boldog ember vagyok – azt hiszem, a legfontosabb dolog, amit életemben kaptam, a keresztény hit, melyet minden nap csodálatos módon megerősít a zene, amellyel foglalkozhatom. Ilyen a mélyen vallásos, főleg német lutheránus zene (Johann Sebastian Bach, Johann Christoph Bach, Buxtehude…), de ugyanilyen erőt ad például a francia barokk is (elsősorban Rameau) és a bécsi klasszikusok (főleg Joseph Haydn és Mozart).

Mi a kedvenc könyve?

Sajnos az elmúlt években olvasásra sokkal kevesebb időm volt annál, mint amennyit erre szeretnék szánni: nagyon különböző műfajú és világlátású szerzőket (Wodehouse, Merle, Friedell, Buchanan) egyaránt kedvelek.

Mi a kedvenc filmje?

Ha egy kedvenc filmrendezőt kellene mondanom, Pedro Almodovar-t említeném, még ha legutóbbi filmjei nem is mind állnak hozzám annyira közel, mint például a 2000 körül születettek (Mindent anyámról, Beszélj hozzá). Ezeken kívül az egyik legtökéletesebb általam ismert film a Mások élete – mindenkinek ajánlom!

Mit tart legnagyobb művészeti sikerének?

Azt, hogy 1990/91 óta nemcsak életben tudtunk maradni együtteseimmel, az általam alapított Purcell Kórussal és Orfeo Zenekarral, hanem sokat fejlődhettünk és egy nagyon gazdag szakmai programot valósíthattunk meg: azt hiszem, sok mindennel sikerült gazdagítanunk a magyar zenei életet.

Jelenleg milyen művészeti projekten dolgozik, mit tervez?

A Purcell Kórussal és Orfeo Zenekarral a következő években óriási feladatok álnak előttünk – most, amikor véglegesítem ezt az interjút, éppen Párizsban vagyok, ahol következő Rameau-produkciónkra (a rendkívül népszerű Les Indes Galantes c. opera 1761-es verziójának újkori bemutatójára és lemezfelvételére) próbáltam a résztvevő énekes szólistákkal.

A jövőben mivel szeretne foglalkozni?

Következő három évem legfontosabb feladata természetesen az, hogy a Magyar Művészeti Akadémia elnökeként helytálljak: elnökként szeretnék sokat tenni a magyar művészeti és kulturális élet fejlődéséért. Emellett természetesen zenész maradok, s elnökségem után „visszaváltozom" főállású muzsikussá.

Mit szeret legjobban a Pesti Vigadó épületében?

Azt, hogy gyönyörűen felújított állapotában most is itt áll a Duna partján: mint tudjuk, ez az épület a főváros sokszor zaklatott és nehéz sorsában is példátlanul sok szenvedésen és pusztításon esett át. Létezése mintha azt sugallná minden pillanatban, hogy a magyar művészet elpusztíthatatlan.

KONCERTAJÁNLÓ

Rohmann Ditta csellóművész és Vashegyi György karmester

Lukács Ervin bérlet 

Időpont: 2018. május 24. (csütörtök) 19:30

Helyszn: Díszterem

Jegyár: 2.500 Ft, 3.500 Ft