Tizenévesek művét hallhatja a közönség a koncert elején és végén. Mozart tizennyolc esztendős korában komponálta a négytételes A-dúr szimfóniát. Úgy is mondhatnánk, élete félidejében. Hiszen pár hét híján ugyanennyi évet tartogatott még számára a sors. Igazi profi kompozíció, friss, eleven szélső tételekkel, mély szenvedélyeket nem korbácsoló lassúval, elegáns menüettel. Georges Bizet mindössze tizenhét tavaszt látott, amikor belekezdett az ugyancsak négytételes C-dúr szimfóniába. Neki ez volt az első komoly kísérlete a műfajban (Mozart majd’ másfél tucat szimfóniát írt már az A-dúr előtt, s épp kerek tucatot utána). Érdekes módon a francia fiatalember művének első tétele Mozart zenéjére emlékeztet. A második már inkább Berliozt juttatja eszünkbe, dallama romantikusan szárnyal, ahogy 1855 körül illik.

A két fiatalember muzsikája közt egy olyan érett férfiú zenéje szól, aki az ötödik x-en túl is megőrzött valamit a gyermekkorból. Paul Hindemith késő öregkoráig szeretett odahaza modellvasúttal játszani. Zenéjében szintén van valami játékos vonás. Úgy vélte, a 20. században is érdemes feltámasztani a barokk concertók lüktető-motorikus ritmusvilágát, polifon szólamszövését, persze modernebb, érdesebb-csípősebb harmóniákkal.

Műsor:

Wolfgang Amadeus Mozart: A-dúr szimfónia, K. 201

Paul Hindemith: Versenymű fafúvós hangszerekre, hárfára és zenekarra

***

Georges Bizet: C-dúr szimfónia

Közreműködik:

Kovács Imre - fuvola

Horváth Béla - oboa

Szatmári Zsolt - klarinét

Bokor Pál - fagott

Sipkay Deborah - hárfa

Nemzeti Filharmonikus Zenekar 

Vezényel: Kollár Imre

Szervező: Nemzeti Filharmonikus Zenekar