„A Veress-képek jelenetei nem beállított allegóriák, nem tüntető apoteózisok, hanem rejtőzködő pillanatok leleplezései sokrétű gondolattársításba rendezve, ha lehet mondani: monumentális történelmi intimitások, lefojtott harsányság, tubák és harsonák pianói. Képei jó része óriási méretű, ezeken figyelhető meg legjobban a formális molekuláris érzékenysége, az égig ható akusztika ereje. Észre kell vennünk a képekbe rejtett – nem is nagyon rejtett – önarckép szimbólumot. A cselekvést személyesen átélő művészt. Az ember rendeltetése nem a megveretés. Veress Sándor alakjai ezért küzdelmek szereplői, az aktivitás szimbólumai. Sohasem passzívak.” (Gerzson Pál)

Ars poetica

„Az ábrázolás és a kifejezés vágya mozgat. A megélt idő és a mindenkori jelenlét természetes élményei és az ezekből fakadó megismerési, szellemi folyamat teremt meg egy munkálkodást, egy műgyakorlatot. Csak ez a személyes folyamat lehet képes arra, hogy megfigyelhessek és megélhessek érzékleteket, észleleteket, és az ezekből fakadó dinamikával képes legyek ábrázolni, kifejezni az örökké változó világ jelenségeit. A világ jelenségei az ellentétek egységét foglalják magukba, amely mindig is a festői működés tárgya volt. A valósághoz mindig odakapcsoljuk magunkat, életünk történéseit, lelkünk műhelymunkájának termékét. Ebben a folyamatban alakul ki idea-világunk, ami egy szellemi nagy kaland. Ez a szépség és igazság keresésének nagy ábrándja; örök nosztalgia, amire végső választ sosem kapunk, de úgy érezzük, hogy a létezésünk megtalált értelme.”

Kurátorok: Véssey Gábor és Bukta Norbert