A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Dienes Gábor tanítványaként diplomázó művész 1964-ban született. Munkásságát többek között a Nemzeti Kulturális Alap és a Párizsi Őszi Szalon (Franciaország) is díjazta.

„Csáki Róbert számára a festészet örökös intellektuális vívódás a képzelet és a realitás, illetve a szép és a rút között. Az idill keresése helyett az emberi kapcsolatok feloldhatatlan ellentmondásossága és az ebből fakadó magány témája foglalkoztatja. A művész vigyáz arra, nehogy felismerjék, érzelmeit leleplezzék, titkait megfejtsék. Romantikus alkat, egyszerre feltárulkozni és rejtőzni akaró. Szeretetre vágyó, ugyanakkor elzárkózó, önnön titkait még önmaga előtt is leplezni akaró.” / Faludy Anikó /

Gyakori témái az elesett állatok, bárányok, kutyák, kenyerük javát már elfogyasztott, hűséges csatalovak. A festő mindig az elesettek mellé áll és szeretettel alkotja meg őket. Eddigi életművén a művészettörténet-tudomány művelői nem tudtak különösebb fogást találni. A művek, nem csak az egyoldalú értelmezéseknek állnak ellent, de nem tűrik a klisészerű stiláris besorolásokat sem. Nincsenek egymástól élesen elkülönülő szakaszok, alkotói periódusok, hirtelen váltások, látványos, nagy pálfordulások az oeuvre-ben. Organikus, szerves, következetes művészi fejlődésnek lehetünk tanúi a kilencvenes évek elején készült útkereső képektől kezdve napjainkig hatalmas méretű, elképesztő szakmai felkészültséggel kivitelezett festményekig. Csáki Róbertet enigmatikus alkotásai a kortárs magyar festészet egyik legkifürkészhetetlenebb és legkarakteresebb alkotó egyéniségének mutatják.

/ Nátyi Róbert művészettörténész /