Római ösztöndíjaim során vizsgálódásaimban jelentős szerepet kaptak a kerengők, melyek különleges kontemplációs teret nyitottak egy sajátos kárpitmunka létrehozásában.

Ezek a szakrális élmények vezettek ahhoz a bizarr képzettársításhoz, hogy a dunaújvárosi vasmű hulladék fémhengereiből egy profanizált, XX. századi kerengőt imitáljak. A gobelin technikával készült installáció volt számomra az első releváció, amelyben a szent hely profanizálódik.

A múló idő megragadása az Inflexió című munkám is, mely kettős fotó-technika felhasználásának segítségével készült. Az első fázisban elkészült fotó egy keresztény templom homlokzati része, az állandóság fizikai hordozója, majd a „fotó a fotóban” gyanánt megjelenik a kép átlójában kifeszített dróthuzal és a kétoldali mesterséges külső fény hatására láthatóvá válik a dróthuzal inflexiója, a jelen metaforája.

Az átváltozás stációit magába sűrítő lebegő irrealitás az Átkelés című munkámban mutatkozik meg: a tér egy égi nyíláson keresztül belesimul a kozmoszba, hogy megtalálja helyét a transzcendensben. A túlparti csönd szimbolikus, ünnepi fényéhez az égi csillár csatlakozik.

A kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg./