Kétnapos konferenciát szervezett a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozata "Az élet kincsesháza" – Művészeti nevelés, művészettel nevelés a közoktatásban címmel a Makovecz teremben.
Solymosi Tari Emőke, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának vezetője köszöntőjében kiemelte, hogy ez a konferencia az első egy hosszabb sorozatban, s örömére szolgál, hogy már a Tagozat tavalyi megalakulásakor, az első ülésen felmerült a rendezvény megvalósítása - amely címét Kodály Zoltántól vették.
Prof. em. Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy ha minden vágy teljesülne a közoktatásban, akkor mintegy 60 tanórára lenne szükség, s ezt lehetetlen teljesíteni. Csépe Valéria, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének kutatásvezetője, az ELTE PPk Kognitív Pszichológiai Tanszékének egyetemi tanára a zene és a beszédfejlődés kapcsolatát ismertette nemzetközi példák bemutatásán keresztül. A tudománynak, művészetnek nem szabad defenzívába vonulnia, meg kell mutatni mit értünk el - mondta az MTA kutatója.
Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára előadásában ismertette a köztestület feladatait és a művészeti életben eddigi elért eredményeit. Kiemelte az Akadémia tagjai egyéb szervezetekben betöltött funkciójukon keresztül is – oktatók, intézményvezetők, publikációk szerzői - részt vesznek a hazai művészeti élet irányításában. A köztestület szerepét jól mutatja, hogy tagozatainak javaslatait az Akadémia képes továbbítani a kormányzat felé, amely többet ezek közül már magáévá is tett. Jelezte a közérthetőség és a könnyen érthetőség szükséges ahhoz, hogy idővel közönség váljon a hallgatókból, s semmi nem él meg hosszabb távon közönség nélkül. A mindennapos zenei oktatás kapcsán felhívta a figyelmet a társadalmi támogatottság biztosításának fontosságára is. Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének megbízott igazgatója a művészetelmélet, a kutatás és oktatás kapcsolatát elemző előadásában ismertette, hogy a magyar művészetelmélet jelentős lemaradásban van a nemzetközi életben abban a tekintetben, hogy kik a kortárs művészek, mi alapján alkotnak és milyen hatással vannak egymásra. A befogadó közeg vizsgálata pedig azért fontos, mert így ismerhető meg, hogy a kortárs művészeknek ki a közönsége - fűzte hozzá a megbízott igazgató. A konferencia résztvevőinek munkája fontossága kapcsán József Attila 79 évvel ezelőtti soraival zárta mondandóját: „ez a mi munkánk; és nem is kevés".
A konferencia 2015. szeptember 26-án a következő előadásokkal folytatódik.
