A Pesti Vigadó Nonprofit Kft. és a Magyar Művészeti Akadémia művészettörténeti pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára a Pesti Vigadó megnyitásának 150. évfordulója alkalmából. A „Tündérpalota a Duna partján – Pesti Vigadó 150" című, két fordulós versenyen magyarországi és határon túli középiskolák diákjainak 5 fős csapatai indulhattak. Az I. forduló eredményei alapján a legjobb tíz csapat került a 2015. december 4-én, a Pesti Vigadó Dísztermében megvalósuló döntőbe, amelynek győztese a veszprémi Vetési Albert Gimnázium Sztyopa nevű csapata lett. Az I. helyezett a Magyar Művészeti Akadémia által a verseny fődíjaként felajánlott hat napos, öt éjszakás Passauig tartó dunai hajóúton vehetett részt 2016. augusztus végén. A hajóút – amelyet még középiskolásként nyertek meg, de már egyetemistaként élvezhettetek – megvalósult, így meghívtuk a győzteseket egy nosztalgia útra a Pesti Vigadóba, s négyen (Kósa Noémi, Kovács Éva Dóra, Sótonyi Eszter és Torma Laura) el is tudtak jönni, beszélgetni velünk.

• PV: Hogyan értesültetek a versenyről, hol láttátok a felhívásunkat?
• Kósa Noémi: Indultunk egy orosz irodalomhoz kapcsolódó, kultúrtörténeti versenyen és a fődíjat szerettük volna megszerezni, ami egy moszkvai utazás lett volna. Ez azonban nem sikerült, harmadikok és így elég csalódottak lettünk. Úgy döntöttem, hogy akkor keressünk egy másik versenyt, ahol lehet utazni, hogy ne ez legyen a végzős évünk befejezése, valamit tegyünk még le az asztalra. Nekiálltam versenyeket keresni, mindenféle pályázatokat nézegettem, hátha találok valamit, s a Google kereső egyszer csak feldobta a Vigadó honlapját, a felhívást. Rögtön küldtem is a lányoknak: mi lenne, ha indulnánk?
• Torma Laura: Utólag kiderült Tanár úr (Kocán Béla felkészítő tanár – PV) is látta már ezt a versenyt, megkapta a felhívást az iskolán keresztül e-mailben, még májusban, de akkor még a másik versennyel foglalkoztunk.
• Kósa Noémi: Mi így szinte az utolsó pillanatban találtuk meg e lehetőséget, alig volt már idő a nevezési határidőig és a pályamunkák beküldésére is csak két hetünk maradt.
• PV: Hogyan jött a gondolat, hogy egy honlapot hozzatok létre az I. fordulóra?
• Kovács Éva Dóra: Szerettünk volna olyat találni, csinálni, ami sokszínű, sokat lehet megmutatni vele, de mégis személyesebb, tehát nemcsak egyszerű, szakszerű beszámoló, hanem annál érdekesebb. A honlap kapcsán videót is tudtunk készíteni, amit szintén mi csináltunk.
• Torma Laura: Egy létező francia házaspárt akartunk „felhasználni" a videó kapcsán, ezért sokáig kerestem a neten olyanokat, akik kortársak voltak és akár járhattak is Pesten. A feleség szemével mutattuk be a várost.
• Kósa Noémi: A kiírásban megadták, hogy az I. fordulóban beadandó anyag hány karakter lehet, de mi azt keveselltük. A honlapot, mint melléklet adtuk be, így kicsit kijátszottuk a szabályokat. (A valóságban kreatív anyagokat vártunk, s szándékosan adtuk meg a melléklet beadási lehetőségét, pontosan azért, hogy itt lehessen bemutatni a jó ötleteket, például a honlapot - PV).
• Sótonyi Eszter: Az is egy szempont volt, hogy meg mertünk volna rá esküdni, hogy más nem csinál honlapot, vagyis ez lesz az egyetlen! (Ez volt, nevettek – PV).
• Torma Laura: És azért is volt jó a honlap, mert egyszerre tudtunk rajta dolgozni, míg mondjuk egy pdf-fájl esetén erre nem lett volna lehetőség. Fel volt osztva, ki mit ír meg, mintha mindenki írt volna egy blogbejegyzést.
• Kovács Éva Dóra: Kevés időnk volt, ezért úgy döntöttük felosztjuk az olvasandó témaköröket, s mindenki kap egy részt, amit nagyon jól tud majd. Ha öten vagyunk az már egész jó, nem olyan sok fejenként. Így nem volt olyan leterhelő, és így voltunk leghatékonyabbak. Mindenki a saját anyagát sajátította el, majd előadásokat tartottunk délutánonként egymásnak, amikor elmondtuk mire kell figyelni.
• Sótonyi Eszter: Ez a zenéknél, a zenefelismerő feladatoknál volt a legviccesebb. Vica (Kovács Éva Dóra) dolgozta fel ezt a témakört, s mivel mi nem vagyunk annyira zenei géniuszok, ezért kulcsszavakkal próbált nekünk segíteni. Például „ha veri a zongorát, akkor az Brahms". Ilyenek alapján próbáltuk beazonosítani a műveket, szerzőket.
• Kovács Éva Dóra: A döntőben volt egy olyan feladat, hogy egyesével kellett elmenni az épület különböző pontjaira nyomokat keresni. Az első alkalommal, amikor indulni kellett arra gondoltam, hogy a többiekre váró első, közös feladat biztos nem zenével lesz kapcsolatos, biztos nem lesz benne zene, így vállalom én az önálló feladatot. Elindultam és pont a szomszéd terembe kellett mennem és hallottam, hogy a hátam mögött felcsendült a zenemű!
• Torma Laura: Mi pedig magunkra maradtunk Vica nélkül, és kisebb pánik lett úrrá a társaságon, de a Tanár úron is látszott, hogy hűha, mi lesz a csapatommal, az első feladatnál elvéreznek. De aztán egész jól ment ez a feladat is.
• PV: Azt akartuk, hogy minden csapattag tegyen valamit a célért, ne legyenek „potyautasok", ezért voltak önálló feladatok a döntőben, de sikerrel vettétek. Ha már a döntőhöz értünk, mi volt az első gondolatotok, amikor beléptetek az épületbe?
• Torma Laura: Ennyire azért nem hittem, hogy nagy!
• Kósa Noémi: Igazából minden apró részletet, minden kis információt próbáltunk megnézni, megjegyezni, hogy „meglegyen", hátha szükség lehet még rá. A körbevezetés jó volt, nagyon tetszett (a döntő előtt minden csapat csoportos idegenvezetésen vett részt, amelyen elhangzott sok, később kérdésként visszatérő érdekesség is, másrészt az épület különböző helyszínein került megrendezésre több feladat – PV).
• Sótonyi Eszter: Amikor megláttuk a Dísztermet, a hatalmas kivetítőt akkor már nagyon vártuk a döntőt: kezdődjön már el, kezdődjön már el!
• PV: Mi volt a kedvenc feladatotok és mit éreztetek a legnehezebbnek?
• Kovács Éva Dóra: Az ételes feladat volt a kedvencem. Viccelődtünk is, hogy milyen volna, ha behoznának ételeket, és esetleg meg is kóstolhatnánk őket… Aztán pontosan ez történt.
• Sótonyi Eszter: A legnehezebb az újságírós feladat volt, mert megszabták, hogy milyen információknak kell benne lenniük, nekünk kellett ezeket kitalálnunk és nagyon kevés időnk volt rá.
• Kósa Noémi: A Tanár úr mögöttünk ült, a döntő végén egyből azt kérdezte, hogy benne volt-e minden, aminek egy újságcikkben benne kellett volna lennie: ki, mikor, hol, mit csinált!? Mondtuk igen, igen beleírtuk. Szóval ő irodalom tanárként nagyon figyelt erre. És volt még egy feladat, amikor azt kellett kitalálni kinek dolgozhatott Feszl. Megláttuk a vásznon az arcképeket, és azon gondolkodtunk ez vajon ki?! Ott tippeltünk.
• PV: Szándékosan nem adtuk meg a pillanatnyi állást. Hogy éreztétek verseny közben, hogy álltok?
• Torma Laura: Igazából időnk sem volt ezen gondolkodni, mert annyira pörgős volt a verseny, nem is tudtuk, mi az állás.
• Kovács Éva Dóra: Nagyon jól szervezték meg a versenyt, az egész napot, így folyamatosan volt dolgunk. Nem is volt más feladatunk csak élveznünk kellett a döntőt, nem volt időnk izgulni, hogy hol tartunk, mi vagy más csapat.
• PV: S amikor elérkezett az eredményhirdetés és hívtuk ki a csapatokat és a különdíj után a harmadik helyezett és a második helyezett is átvette nyereményét. Akkor mire gondoltatok?
• Kovács Éva Dóra: Én már nem mertem reménykedni, mert az orosz irodalmi versenyen nagyon bíztunk abban, hogy nyerünk. Úgyhogy csak ültem és vártam, mi lesz.
• Kósa Noémi: Hát én igazából reménykedtem a győzelemben. Rajtam talán azért nagyobb volt a nyomás, mert én találtam a versenyt és mondtam, hogy induljunk. Nem akartam úgy járni, hogy miután beharangoztam milyen nyeremény lesz, mégse jön össze. De bíztam nagyon a többiekben.
• Sótonyi Eszter: Én az eredményhirdetés közben azt éreztem, hogy csomó mindent jól csináltunk meg a feladatok közül. És jó érzés volt, hogy nem is minket szólítottak a különdíj, a harmadik és a második díj kapcsán, mert akkor itt lehet, hogy összejön a fődíj!
• PV: Elérkezett az eredményhirdetés, boldogság, felszabadultság, interjú az Északi teremben. Mikor sikerült értesíteni a szeretteiteket, barátokat?
• Kovács Éva Dóra: Nagyon gyorsan történt akkor minden! Anyukám eljött szurkolónak, így itt volt a Díszteremben, ezért egyből tudta mi az eredmény.
• Torma Laura: Csináltunk közös képet, rögtön föltettük az eredményt is, így gyorsan megtudták a családtagok, barátok, osztálytársak és nagyon örültek.
• PV: S mi lett a hatása a versenynek, a győzelemnek? Minden önkormányzattal felvettük anno a kapcsolatot, továbbítottuk nekik is a felhívást, nemcsak az iskoláknak, aztán külön jeleztük a döntőbe jutott településeknek az eredményt is. Lett következménye győzelmeteknek?
• Kovács Éva Dóra: Lett, hiszen Laurával közösen részesültünk Veszprémben a Brusznyai-díjban, amit azok a kaphatnak, akik közösségileg aktívak, tanulmányi és sport versenyeken vesznek részt. Minden évben egy fő kapja meg, de mi megosztva részesültünk benne, s elég nagy szerepet játszott ebben a csapatversenyen elért győzelem, mert ez azért elég nagy hír lett.
• Kósa Noémi: A Veszprém TV is eljött az iskolába és interjút készített Laurával és Tanár úrral. Egyik óráról kértek ki minket, hogy itt a veszprémi TV a verseny miatt, úgyhogy menjünk a könyvtárba interjúzni. Sőt, jegyeket is kaptunk kézilabda meccsre Polgármester úrtól, úgyhogy nagyon nagy dolog volt az eredményünk. Rádióban is bemondták, a Veszprémi 7 Nap című újságban is benne volt. A Magyar Nemzet honlapján pedig már a verseny estéjén fönt volt a nyilatkozatunk.
• PV: Véget ért a verseny, visszatért minden a normális kerékvágásba, csak pluszban várhattátok a nyeremény utat…?
• Kósa Noémi: Igazából folytatódott a tanév, olyan távolinak tűnt az, hogy majd nyár végén utazunk. Tanultunk, készültünk az érettségire, a felvételire.
• PV: Ami jól kellett, hogy sikerüljön, hiszen mindannyian továbbtanultok? Hová felvételiztetek, valamennyien Budapestre jöttetek?
• Kovács Éva Dóra: Igen, mind az öten Budapesten vagyunk, úgyhogy szerencsére tudjuk tartani a kapcsolatot egymással. Én a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre járok most, Mechatronikai mérnöki szakra. Eléggé más irány, sokat is kell tanulni rá, de szerencsére jut még mellette idő egy kis irodalomra, zenekarra.
• Sótonyi Eszter: A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi tanulmányok szakára jelentkeztem, ahova felvételt nyertem.
• Torma Laura: Jelenleg az ELTE Bölcsésztudományi Karára járok Keleti nyelvek és kultúrák, kínai szakirányra. Később a nyelvekhez kötődő foglalkozást szeretnék választani, például tolmács-fordító szívesen lennék.
• Kósa Noémi: Geofizikus szeretnék lenni, ezért a gimnázium után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karára jelentkeztem. A sikeres felvételi után, szeptemberben a Földtudományi alapszakon kezdtem meg tanulmányaimat.
• PV: Volt valami, amit már az eltelt rövid időben is hasznosítani tudtatok a versenyre való felkészülés anyagaiból?
• Kovács Éva Dóra: Az nagyon tetszett, hogy nemcsak egy-egy művészetet emeltek ki benne, például nem csak Lisztről szólt, pedig készültünk arra külön is, hogy mikor, hányszor lépett fel a Vigadóban.
• Kósa Noémi: A felkészülés során át kellett néznünk, készülnünk kellett zenei, építészeti, történelmi, irodalmi, sőt festészeti, szobrászati témákra is, így az egész korszakról képet kaptunk.
• Kovács Éva Dóra: Liszt Ferenchez kapcsolódóan a nyereményút során sok mindent láttunk, amelyről a versenyre való felkészülés során szereztünk tudomást. De idő kell még, hogy minden a helyére kerüljön…
• Torma Laura: Az út során találkoztunk például egy Attilát ábrázoló szoborcsoporttal Tullnban, s arról eszembe jutott, hogy anno a Buda halála című festmény volt látható a Pesti Vigadóban, ami Arany János műve alapján készült. Meg hát azóta is ez alapján tájékozódom Budapesten! Volt olyan feladat, amiben térképen kellett elhelyezni ismertebb épületeket a XIX. századi Budapesten és ezek az emlékek napi szinten segítenek a tájékozódásban.
• Kósa Noémi: A fődíj egy hatnapos Budapest-Passau hajóút volt, amit már nagyon vártunk. Az út során a Duna-part látnivalóit néztük meg (Pozsony, Krems, Ybbs, Aggstein, Passau). Nagyon élveztük, jó volt a hangulat, sok érdekeset láttunk és jól esett egy kis kikapcsolódás az új tanév kezdete előtt.
• Sótonyi Eszter: Milyen kár, hogy ilyen jellegű, átfogó információkat igénylő verseny nincs már egyetemistáknak kiírva. Nagyon jó volt, hogy középiskolában még ennyi különféle dologra kellett figyelni, közösen tanulni, átnézni, ezzel szemben egyetemen már csak egy-egy részterületre koncentrálunk. Ha szervezne a Vigadó egyetemistáknak is versenyt valamilyen témában, biztosan jelentkeznénk, mert óriási élmény volt és csak ajánlani tudnám mindenkinek.