Nyirő Niki interjúja

Mi a zenekari repertoár kialakításának irányvonala? Létezik-e koncepció, amely összefogja a megszólaltatott műveket?

A Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak van néhány alapvető feladata, amely meghatározza szerepét a hazai koncertéletben. A közönség és a szakma számára nagyon fontos, hogy az a típusú szimfonikus zenekari repertoár, amit nevezzünk most alaprepertoárnak, hogyan szólal meg a mi előadásunkban. Beethoven, Brahms, Mozart közismert szimfóniáival egy olyan standardot állítunk be, amihez más zenekarok is viszonyíthatják magukat. Van azonban egy még ennél is fontosabb feladatunk, hogy a magyar 19. és 20. századi, sőt a magyar kortárs zenét is olyan módon mutassuk be, amely méltó módon reprezentálja a magyar zenei kultúrát az egyetemes zenei kultúrában. A Nemzeti Énekkar az ország legnagyobb professzionális vegyeskara. Azt a célt tűztük ki Somos Csaba karigazgatóval együtt a kórus elé, hogy a legismertebb oratórikus művektől egészen a különleges hangigényű, akár kortárs, a capella művekig minden műfajt a legmagasabb szinten képviseljen.

A járvány miatt megváltozott helyzetben, hogyan tudták mégis előnyükre fordítani a kapott időt? Mi a tapasztalata a „Filharmonikusok otthon" című sorozatnak, mely a zenekari tagok egyéni, zenés videóit mutatta be a nagyközönségnek?

A járvány első hulláma alatt a kollégáknak azt a feladatot adtuk, hogy készítsenek otthon, akár a mobiltelefonjuk segítségével digitális tartalmakat, amelyek lehetnek egy-egy kisebb zenemű szofisztikus előadásai, hangszerük bemutatása vagy akár egy zenei élmény elmesélése. Vezetőként nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog ebből kisülni. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ezzel mennyi kreativitást szabadítunk fel az énekes és hangszeres művészeinkben. Az így készült videók óriási tetszést arattak a közösségi média felületünkön. Kicsit később lehetőségünk nyílt kamaraprodukciók többkamerás felvételére. A Próbatermi vendégség című sorozatunkat évek óta nagy érdeklődés kísérte, ezt a sorozatot digitális formában folytattuk és folytatjuk. Az érdeklődők ezeket a koncerteket tekinthetik meg a csatornánkon. Karácsonyig egy adventi sorozatot sugárzunk. Januártól újabb különleges, tőlünk ritkán hallható kamaraprodukciókkal jelentkezünk. Olyan előadások születnek meg így, amelyek a járvány nélkül biztosan nem jöhetnének létre.

Egy nagyon precíz és progresszív szemlélet látszódik a zenekar közösségi média megjelenésein. Mennyire érzik fontosnak, hogy ezeken a csatornákon is megmutassa magát a zenekar?

Fontos kiemelnem, hogy a zenekar mellett a kórus is ugyanolyan hangsúllyal jelenik meg ezeken a csatornákon. Azok az értékek, amelyeket közvetítünk, örökérvényűek, tehát a máról is szólnak. A forma az, amit frissen kell tartanunk. Nagy öröm számunkra, hogy egyre több fiatal érdeklődik irántunk, és őket meg tudtuk szólítani a közösségi felületeken. Bár az online kulturális kínálat óriási, meglepődve és jólesően veszem tudomásul, hogy a fiatal értelmiséget nagyon is érdekli a minőségi komolyzene. Mintha nyitottabb lenne ez a korosztály, mint az én ifjúságom idején.

A fiatalabb korosztályt rendszerint nehezebb a komolyzene irányába terelni. A Nemzeti Filharmonikusok hogyan szólítja meg őket?

A kórusnak és a zenekarnak is van olyan ifjúsági sorozata, amely nem passzív befogadónak, hanem együtt gondolkodónak tekinti a közöséget. Tudomásul vesszük, hogy sokan eddig csak könnyűzenét hallgattak, megértjük, hogy sok fiatal azt hiszi, hogy a régebbi korok zenéi és az általuk hallgatott zenék között nincs kapcsolat. Mi hidat verünk a saját zenei élményeik és az úgynevezett komolyzene közé. Rámutatunk, hogy a zenei eszközök lehetnek különbözőek, de az érzelmek, amelyeket kifejeznek univerzális emberi érzések.

Külön figyelmet fordítanak arra, hogy legyenek külföldi vendégszólistáik, karmestereik. A Zenekar és a Kórus sokat utazik, turnézik szerte a világban, együtteseik a legtöbbet külföldön megforduló komolyzenei formációk közé tartoznak. Hogyan jelentkeznek ezek élmény- és ingergazdag tapasztalatok a Zenekar életében?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy számos külföldi sztár fogadja el szívesen a meghívásunkat. A közös munka során zenei látókörünket is tudjuk szélesíteni, és ezt a közönségünk is nagyra értékeli. Külföldi vendégszereplések során mindig játszunk magyar zenét is, hiszen a magyar komolyzene méltán világhírű. Külföldön sokan kérdezik, hogy miért van ennyi jó magyar zenész a világ legjelentősebb szimfonikus zenekaraiban? Mi mindig elmondjuk, hogy a magyarok elképesztő népzenei örökségüknek köszönhetik muzikalitásukat.

Kocsis Zoltán életműve mellett nem lehet elmenni. Milyen szellemiséget, milyen motivációkat hagyott a zenekarra Kocsis Zoltán?

Kocsis Zoltán rendkívüli személyiség volt. Egyrészről világhírű zongoraművész, azaz előadóművész, másrészről meghatározó karmester, de talán pontosabb azt mondani, hogy egyfajta zenetudós is volt. Az ő tudásának lenyomata tetten érhető a Zenekar jelenlegi játékában. Könyörtelenül megkövetelte a tudatos játékmódot, pontos elképzelése volt minden eljátszott hangról. Ez a tudás hallható amikor Bartókot, Richárd Strausst vagy éppen Beethovent játszunk.

Folyamatosan járják a vidéket is kamarazenekari és ifjúsági koncertekkel. Milyen különbségeket tapasztalnak fővárosi és azon kívüli fellépések, közönségek, a zene befogadásának élményei között?

Talán a korunk hozadéka, hogy ebből a szempontból, nem érzünk különbséget vidék és főváros között.

Mikor volt az első koncertjük a Pesti Vigadóban?

Az olvasók talán tudják, hogy ebben az épületben volt a Nemzeti Filharmonikusok, akkori nevén Állami Hangversenyzenekar székhelye, ezért természetes, hogy nagyon kötődünk ehhez a helyszínhez. Legutóbb október 18-án játszottunk itt Rajna Martin vezényletével Balassa, Farkas Ferenc és Dohnányi műveket. Nagyon szép koncert volt.

Legközelebb február 18-án találkozunk a zenekarral a Kovács című koncert a Pesti Vigadóban. A koncert a Lukács bérlet részét képezi, mely bérletnek már harmadik éve ad otthont a Pesti Vigadó. Mi volt a bérlet megszületésének indikátora és milyen tematikára épül?

Ott kezdeném, hogy a Lukács bérlet a nagyhírű karmesterről, tanárról, a jövőre február 18-án éppen tíz éve elhunyt Lukács Ervinről kapta a nevét. Számos hazai kiválóság került ki Lukács Ervin kezei alól, a sorozat elnevezése tehát egyfajta tiszteletadás is a mester előtt. Ebben a koncertsorozatban magyar zeneszerzők műveit mutatjuk be a legkiválóbb magyar karmesterekkel. Az említett koncert karmestere Kovács János lesz, akinek a Nemzeti Filharmonikusok nagyon sokat köszönhet. Nem csak nagyszerű művész, de egészen kiváló ember is, nyugodtan mondhatom, hogy a Zenekar és Kovács János között olyan belsőséges baráti kapcsolat van, ami a nézőtéren is érezhető. A Zenekar és karmester között a közös munka során általában érezhető egyfajta kölcsönös tisztelet, vagy hideg, ugyanakkor hatékony, profi együttműködés, de Kovács Jánossal egészen más hangulatúak szoktak lenni a koncertek. Sokkal több van ilyenkor a levegőben.

Néhány hete, hogy a magyar zeneművészet kategóriájában Junior Prima Díjban részesült Hotzi Mátyás, a zenekar csellóművésze. Roland Szentpali tubaművész ötletei alapján készítettek egy új billentyűs rendszert, ami reformálta a hangszer tartási pozícióját. És ezek csak a közelmúlt eseményei, mely a zenekar tagjaihoz kötődnek. Véletlen csupán, hogy szinte folyamatosak az egyéni díjak és sikerek, amelyeket a tagok felmutathatnak?

Amikor zenekart épít az ember, akkor arról álmodik, hogy egy egységes hangzású, bár rendkívül sokoldalú „hangszert" alkot és „szólaltat meg". Ebből a szempontból kifejezetten kockázatos különleges egyéniségekkel együtt dolgozni. Az érem másik oldala azonban a tagok együttes tudása, ezért megkeressük a fiatal és sokoldalú tehetségeket, és szívesen fogadjuk őket. Roland például nemzetközi hírű tubaművész, tanár, hangszerújító és zeneszerző, Hotzi Mátyás pedig egy fiatal tehetség, aki előtt szintén nagyon szép pálya áll, de nem csak ők különleges személyiségek nálunk.

Milyen célkitűzései vannak a zenekarnak?

A Zenekar 2023-ban lesz száz éves. Azt szeretnénk, ha az elkövetkező egy évben teljesen túl tudjunk lenni a most tomboló világjárványon. A környezetünk, a szokásaink, ha úgy tetszik a világ valószínűleg nem lesz ugyanolyan, mint volt 2020 előtt. Az a dolgunk, hogy 2023-ig kitaláljuk, hogy milyennek kell lennie egy mértékadó zenekarnak és a komolyzenének az elkövetkező száz évben.

***

További interjúk:

„Többet kaptam, mint amit adtam…"- interjú Farkas Ádám szobrászművésszel, az MMA rendes tagjával, elnökségi tagjával.

"...semmiről nem tehettem - azon kívül, hogy dolgoztam." - interjú Bertalan Tivadar Kossuth-díjas festővel, grafikussal, látványtervezővel és íróval, az MMA rendes tagjával 90. születésnapja alkalmából,

"Építészeti mesemondónak szoktam hívni magamat..." - interjú Zubreczki Dáviddal az Urbanista blog alapítójával.

"... a képnek meg kell szólalnia..." - interjú Haris László fotóművésszel, az MMA rendes tagjával, a Magyar Fotóművészek Szövetségének volt elnökségi tagjával a Fotóhónap projektről.

"Mindegyik program egyedi és különleges." - interjú Záborszky Kálmán karmesterrel, az MMA rendes tagjával, a Zuglói Filharmónia művészeti vezetőjével a Pastorale családi sorozatról.