Varga Imre 1923. november 1-jén született Siófokon.

Már tizenhárom éves korában, 1937-ben bemutatták néhány rajzát egy párizsi kollektív kiállításon. A katonai akadémián diplomázott, a második világháborúban repülőtisztként szolgált és amerikai fogságba esett, 1945-ben tért vissza Magyarországra. A Képzőművészeti Főiskolán 1956-ban diplomázott Pátzay Pál és Mikus Sándor növendékeként. Első egyéni kiállítására 1967-ben került sor, ettől kezdve pályája egyenesen ívelt fölfelé, 1972-es tihanyi kiállítása pedig egy csapásra ismerté tette nevét.

Számos magyarországi művén kívül megközelítőleg 300 szobra látható világszerte: Amerikában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Jemenben, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában, Izraelben és Olaszországban is láthatók köztéri alkotásai.

A római Szent Péter-bazilika altemplomában található vatikáni magyar kápolna számára alkotta  meg Szent István király és Mária, a Magyarok Nagyasszonya című szobrait.

Ezeknek a munkáinak a "makettjei" valamint közel 150 további műalkotása látható Óbudán, a BTM – Budapest Galéria - Varga Imre Gyűjteményében.

1969 – Munkácsy Mihály-díj

1973 – Kossuth-díj

1982 – Herder-díj

1985 – Siófok Díszpolgára

1989 – a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozata és az Olasz Köztársaság Érdemrendjének lovagi fokozata, valamint a Lengyel Kultúráért kitüntetést

1991 – az Európai Akadémia tagja

2003 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat), Prima Primissima díj valamint Jean Masson Davidson díj az Egyesült Királyság-beli Portrészobrászok Társaságától

2004 – Budapest díszpolgára