Véssey Gábor

1948-ban született Budapesten.

1968-75 tanulmányok a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán.

1988-tól a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a művészeti ábrázológeometria és a szabadkézi rajz tanára.

1975 óta kiállítóművész.

„Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Véssey Gábor képei lélekképek: az ösztönlét fénytől átjárt és geometriával át-meg átmetszett feltárásai. De ha így összegeznénk, valami még kimaradna. Akkor még nem beszélnénk arról, hogy az organikus formák asszociációktól terhesek. Ez az asszociációtartalom pedig e művek költői rétege. Fontos az is, hogy a festő látványvilága ebben a költői rétegben iróniával színeződik. Az irónia a nagy szavaktól óv meg. Olykor elég egy ironikus képcím, vidor arc, megmosolyogtató gesztus ahhoz, hogy a szent profán legyen, és a profán ne legyen túl szent. Pedig az irónia nehezebben mutatkozik meg a vizuális műfajokban, mint az irodalomban. Véssey azonban hosszú évek következetes munkájával eljutott odáig, hogy úgy rajzol és fest, ahogyan a költő verset ír. Keze alól metaforák sora kerül ki: a láb delfin lesz, az ember bárány, a disznó ember, a kar cső, a szív gép, a nemi szerv szív, a test üres érnyék, a beszéd tőr és így tovább egészen a kiismerhetetlen formákig, melyek úgy játszanak velünk, mint a sötét szobában szemlélt megfejthetetlen árnyak." …

Lajta Gábor

Díjai:

2004 – Munkácsy Mihály-díj

2009 – Hungart-díj

2013 – Kölcsey-díj