Pamut alapanyagú, szedettes (színoldalra szedett), 48 x 180 cm-es kézzel szőtt textil

Landgráf Katalin textilművész, tanár Budapesten született. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola textil szakának elvégzése után a Magyar Iparművészeti Főiskola szövöttanyag tervező szakán diplomázott 1979-ben Bakay Erzsébet tanítványaként, de Málik Irén és Bognár Mihály, a szövőműhely vezetője is nagy hatással voltak rá.

1973–ban a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának alapító tagja, 1982-ben jelent meg első közös könyve Szittner Andreával, Kéziszövés címmel, amelyet két évvel később Szövés című könyvük követett. A gyöngyfűzésről 1988-ban adott ki könyvecskét, majd 2001–ben és 2004–ben jelent meg Nagy Szövéskönyv 1. és Nagy Szövéskönyv 2. című közös könyvük Szittner Andreával és Penkala Évával. Az első csillebérci népművészeti tábortól kezdve tanít, 1999 óta a Fóti Népművészeti Szakközépiskolában (művészettörténet, szaktörténet, tervezés), ahol 2000 óta a kézműves szakok művészeti vezetője.

„Az ún. hosszúkendő több tájegységben is ismert textília. Elsődlegesen reprezentációs, díszítő céllal szőtték, egyes vidékeken takácsok, máshol otthon az asszonyok.  Használták tükör vagy szentkép „keretezésére", kiemelésére, volt ahol díszítő szándékkal terítették olyan helyre, ahol szembeötlő volt. Hasonló textileket szőttek oltárterítőnek is.

Amióta megismertem ezt a szőttes formát, azóta vonzott. Érdekesnek találtam az egyébként a hétköznapi életet szolgáló vászon átlényegülését, a reprezentációs funkció megjelenését. Ezt szolgálták az alaptechnika bravúros szőttes díszítményei is, amellett, hogy készítője szövő-tudományának bemutatása is fontos volt.

Az én célom e hosszúkendő megszövésével egyrészt a technikai kihívás legyőzése volt, másrészt a magam kicsit másféle minta-alakítási elképzelését is szerettem volna megfogalmazni." -

Landgráf Katalin

1978 - Népművészet Ifjú Mestere

1992 - 12. Magyar Textilbiennálé, Rózsa Anna-díj

2012- az MMA Néprajzi Tagozatának levelező, majd rendes tagja