Ki tudná felsorolni, vajon hányféle asztal létezik? Formáját tekintve, funkciója szerint, anyaga alapján meghatározva, vagy egyszerűen csak az elnevezéseket. Mindannyian hallottunk már ebédlőasztalról, íróasztalról, vagy éppen boncasztalról (amelyen a varrógép és az esernyő találkozott, véletlenül).

Maga az asztal a legősibb szimbólumok egyike, ami minden esetben a spirituális centrumok eszméjével, a hagyományok őrzőivel kapcsolódik össze. A kerek asztal lovagjai – akik a szent Grált keresték –, vagy az utolsó vacsora asztalánál ülők, asztalközösséget alkottak. A boldog családokra gondolva is gyakran jelenik meg fejünkben úgy a kép, hogy éppen egy nagy asztalt ülnek körbe.

A hatvanéves építész, Turi Attila egy asztalt választott „Csomópontok" című kiállítása központi elemének. A saját asztalát, amelyen legkedvesebb tárgyai – művészi káoszban – helyezkednek el. Ez a különleges bútordarab nem csak uralja a kiállítóteret, de maga köré is rendezi az életművet bemutató tablókat. A személyes tárgyakat egy különleges ingagyűjtemény egészíti ki.

Turi Attila – Ybl Miklós-díjas építész, 1959. december 13-án, Budapesten született. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az Építőművészeti Tagozat vezetője.

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ

Csomópontok

Turi Attila építész és alkotótársainak kiállítása

A hatvanéves Turi Attila építész és alkotótársai Makovecz Imre nevével fémjelzett organikus iskola alkotói. A három évtized munkáit bemutató kiállítás képet ad a változatos életmű, a családi háztól az iskolákon át a nagy összefogással megvalósult programszintű Beregi és Vörösiszap újjáépítési munkákról. A munkákat át és átszővi az organikus iskola közös története, a Mester szemléletmódja, tevékenységi területeinek továbbvitele, kibontása.