Még mindig az ember a legfejlettebb faj a Földön? Vagy már átvették az uralmat az intelligens gépek? Hol tartunk most? Merre tovább? Mi lesz velünk? Mi lesz az utánunk jövőkkel? Kérdések válasz nélkül, amelyek felvetődnek bennünk, főként jelenlegi – világjárvánnyal sújtott – időszakunkban.

Ahogy Csíkszentmihályi Róbert kiállításán körbejárva a Gépemberhez közeledünk, önkéntelenül is inkább hátralépünk egyet, hiszen monumentális – 240 cm-es – magassága miatt egyben csak akkor láthatjuk ezt a hatalmas, karcsú, szobrot, amely úgy néz le ránk, mintha utasításra várna, de közben arra is képes lenne, hogy megsimogassa a buksinkat, ha csacsiságokat beszélünk. Ha egészében már jól megnéztük, mégiscsak közel kell menni hozzá, hogy a mellkasából előbukkanó apró alkatrészeket is megszemlélhessük. Olyan, mintha egy óra szerkezete lenne, és így az idő irányítaná. Lehet, hogy így is van? Az idő, ami néha csak rohan, máskor megáll, vagy éppen begyógyítja a sebeket, de akár eldöntheti azt is, mi igaz, s mi nem az...

Csíkszentmihályi Róbert, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a tavalyi évben ünnepelte 80. születésnapját. Ez alkalomból az Akadémia életmű kiállítással ajándékozta meg, amely a járványhelyzet miatt csak a szokásoktól eltérő formában valósulhatott meg: látogatókat egyelőre nem fogadhat, a tárlatról készült fotókkal és kisfilmmel kell beérnünk.

A háborús és az azt követő évek nehézségei közt telő gyermekkorában érdeklődéssel fordult a rajz és a festészet felé, ezért útja előbb egy képzőművészeti középiskola, majd a Képzőművészeti Főiskola felé vezetetett, ahol mesterei Pátzay Pál és Szabó Iván voltak; 1965-ben diplomázott. Fiatal művészként nagy hatással voltak rá Borsos Miklós és Medgyessy Ferenc munkái, valamint külföldi tanulmányútjai. Eleinte főként fából és mészkőből készítette szobrait, később, befutott művészként már bronzból, márványból. Munkásságában jelentős helyet foglal el az éremművészet, amelyből ízelítőül néhány darab bemutatásra került e jubileumi tárlaton, és láthatóak a 90-es években készült, a különböző emberi tulajdonságokat felvonultató ironikus és groteszk állat-ember figurái is. Monumentális alkotásai fotókról köszönnek vissza, úgynevezett kisszobraiból a kurátor, Wehner Tibor válogatott.

Számos köztéri szobra látható Magyarország városaiban (Budapest, Szentendre, Baja, Balatonalmádi, Békés, Dunaújváros, Kiskőrös, Kismaros, Mátészalka, Sárospatak, Siklós, Székesfehérvár, Tiszadob, Vác, stb.) és különböző külföldi városokban is találkozhatunk alkotásaival (Velence, Róma, Verdinborg, Bischofsheim, stb.) Művei nem csak hazai, hanem külföldi (angol, lengyel, német, olasz) közgyűjteményekben is megtalálhatóak.

Bízunk benne, hogy áprilisig lesz arra lehetőség, hogy a közönség élőben is megnézze a kiállítást.