A himnusz a vallásos költészet egyik legrégebbi műfaja, amely a középkorban élte virágkorát. Istent, vagy isteni hatalmat dicsőítő, fohászkodó, lírai műfaj. Ünnepélyes hitvallás és könyörgés, nemzeti összetartozásunk szimbóluma is. Nemzeti összetartozásunkat június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján ünnepeljük, az idei év – az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulójára emlékezve – a Nemzeti Összetartozás Éve.

„…Őseinket felhozád

Kárpát szent bércére,

Általad nyert új hazát

Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád hős magzatjai

Felvirágozának…"

Himnusz – A magyar nép zivataros századaiból

„…Virágos kert vala híres Pannónia…"

Szent István Királyhoz
 

„…Ki tudja merre, merre visz a végzet…" 

Székely Himnusz
 

„… jöjjön el a te országod…"
 

Az Úr imádsága – Miatyánk

 „..Ezrek ajkán, ezer nyelven…"

Pápai Himnusz
 

 „…Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat…"

Eukarisztikus Himnusz
 

„…Téged örök Atyaisten, mind egész föld áld és tisztel…"

Te Deum - Hálaadásra
 

„…Áldd meg ezt a földet, jó Atyánk!..."

Unitárius Himnusz

„…Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne feledkezzél el,

Szegény magyarokról!..."

Régi magyar Himnusz

 „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme". 2010. évi XLV. törvény a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről