A Magyar Művészeti Akadémia a pesti Vigadó megnyitásának alkalmából új könyvvel tiszteleg a nagy múltra visszatekintő épület előtt.
A 18. század második felében bontották el az akkori Pest határát jelző nagyrondellát, és helyére a pesti publikum régóta áhított városi táncterme épült fel. Talán kevesen tudják, hogy a Vigadó elődje, az Aman, később Pollack nevéhez köthető Redoute már 1833-ben állt. Az 1848–49-es szabadságharcnak azonban a klasszicista építészet csúcsteljesítménye is áldozatául esett. Feszl Frigyes tervei alapján csak 1865-ben nyithatta meg újra kapuit „a szabadságharc forradalmi szellemében fogant romantikus építészet egyetlen alkotása". 1867-ben a Vigadóban tartották Ferenc József koronázási bankettjét, majd itt született meg Pest, Buda és Óbuda egyesítésével Budapest. A kiegyezést követően az épület haszonbérletbe került és a bálokon túl számos, a legkülönbözőbb és legkivételesebb programoknak adott otthont. Mint a főváros sokáig egyetlen reprezentatív hangversenyterme, a Vigadó számos külföldi művészt is vonzott. Olyan zeneszerzők léptek fel a színpadán, mint például Liszt Ferenc, Richard Wagner, Hans von Bülow, Alfred Jaëll, Camille Saint-Saëns, Léo Delibes, Joseph Joachim, Johannes Brahms.
A képző- és iparművészeti csodák, Than Mór vagy Lotz Károly falfestményei, Alexy Károly szobrai, a keleti hatású motívumok és díszítések ma is elkápráztatják a belépőket. A képeket lapozgatván bebarangolhatjuk az egész épületet. Regényes története azonban újabb fordulatot vett: a második világháborúban súlyosan megsérült. Átépítéséhez a hatvanas években kezdtek neki, de csak a nyolcvanas évektől vált az ország egyik meghatározó zenei, kortárs képző- és iparművészeti színhelyévé. A Nemzeti Szalon épületének lebontása után a kortárs művészeknek új kiállítóhelyre volt szükségük, ezt a szerepet töltötte be a Vigadó Galéria. A régi pompáját csak nyomokban őrző Vigadó 2004-ben zárt be. Az újra eredeti szépségében tündöklő épület 2014-től ad otthont a színvonalas kulturális eseményeknek.
Az érdekfeszítő művelődéstörténeti, ismeretterjesztő olvasmányban a több mint száznyolcvan éves épület történetét Holló Szilvia Andrea nem csupán helytörténész szemmel és időrendben próbálja tárgyalni, hiszen pezsgő zenei, irodalmi és képzőművészeti élet jellemezte a korabeli Vigadó mindennapjait. Röviden bemutatja ezek szereplőit, a külcsínt és belbecset, az elsőrangú bálok és művészi koncertek során pedig megismerhetjük a sokarcú Vigadót, melynek falain belül jeles zenészekkel, zeneszerzőkkel, képző- és iparművészekkel találkozhatott a 19. és 20. századi pesti közönség.
A harmadik évezred Vigadójában ismét régi fényében tündököl a főlépcsőház, az előcsarnok, a kamaraterem, a Duna-part eme ékköve új előadó- és kiállítóteremmel, valamint tetőterasszal gazdagodott. 2014-es, március 14-i megnyitója után ismét középpontba kerül a kultúra.
