Pesti Vigadó: A barokk zene egy különleges repertoár a komoly zenén belül. Honnan és mikor született meg Önben az érdeklődés eziránt?

Enrico Onofri: Az édesapám festőművész és édesanyámmal együtt hosszú éveken keresztül régiség üzletet működtettek Ravennában. Gyerekkoromban mindig antik lakberendezési tárgyak, bútorok és festmények vettek körül az 1600-1700-as évekből. Valószínűleg ez nagyban befolyásolta az ízlésemet és a későbbiekben kialakult zenei érdeklődésemet.  Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kizárólagosan csak a Barokk és a Klasszika kora érdekelne. Megérint általában minden olyan zenei korszak, amelynek zeneművei historikusan előadhatóak. Bevallom viszont, hogy a kora barokk repertoár nagyon közel áll a szívemhez és a személyiségemhez.

P.V.:Mikor döntötte el, hogy barokk hegedűművész lesz? 

Enrico Onofri: Erre a kérdésre részben már válaszoltam az előzőekben, hiszen kezdettől fogva érdekelt ez a korszak. A hegedüléssel viszonylag későn, 14 évesen kezdtem el foglalkozni. Kezembe barokk hegedű először tizenhat éves koromban került kedvtelésből egy barátom révén, akinél egy évig furulyázni is tanultam. Ő hívta fel a figyelmemet  a bél húrokra. 19 évesen volt aztán az első igazi nagy koncertélményem, Jordi Savall koncertmesternek hívott meg a saját együttesébe. Így mondhatom, hogy utamat a sors vezette és ezáltal formálódtam azzá, aki lettem, s nem pedig egy konkrét döntés alapján.

P.V.: A hangszere egy eredeti régi darab vagy egy modern kópia? Milyen modell? Ki készítette? Mit gondol, egy régi hangszer jobb erre a célra?

Enrico Onofri: Van két régi hangszerem, amelyek eredeti állapotban vannak. Mindkettő nagyon szép. Ezeken kívül van egy csodás kópia hangszerem is, amelyen mostanában játszom. Szeretem váltogatni a hangszereket és próbálgatni a lehetőségeiket. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy egy régi hangszer jobb-e az újnál. Azt hiszem, hogy nem ez az a paraméter, amely önmagában a minőséget meghatározza.

P.V.: Úgy tudjuk, hogy Ön már játszott Budapesten két évvel ezelőtt, így össze tudja hasonlítani az élményeit. Hogyan tetszett Önnek a felújított Pesti Vigadó épülete?

Enrico Onofri: Nagyon impozáns hely. Ideális koncerteknek, és inspirálja a benne játszó művészeket.

P.V.: Ön szerint hogyan sikerült a koncert? Milyen emléket visz haza?

Enrico Onofri: Az atmoszféra és a közönség vendégszeretete egyszerűen csodálatos volt. Számomra nagyon nagy élmény volt a Vigadóban játszani. A kollégák kitűnőek és a szervezés is nagyszerű volt. Nagyon köszönöm ezt a lehetőséget Önöknek!

Az interjú létrejöttéért köszönjük Tóth Monika közreműködését.

Fotók: Vilmos Grossmann