Engedd meg, hogy ezúton is gratuláljunk a közönségszavazaton elért eredményedhez, elég nagy különbséggel lett a legjobb Vigadó-s kép a Díszlépcsőről készített fotód. Hogyan értesültél a felhívásról, hogyan született meg az ötlet?

Interneten ismerősök küldték a pályázatot és úgy éreztem az épület fotózás nekem nagyon jól fekszik. Ha lehet így fogalmaznom, akkor kedvenc fotózási témám a Kárpát-medence épített örökségei. Szász erődtemplomokról, kárpátaljai fatemplomokról, Felső-Tisza-vidéken található középkori templomokról vagy Lajta környéki és felvidéki műemlékekről 2005-től jelentek meg köteteim folyamatosan, de aztán néhány éve, amikor a könyvkiadást is elérte recesszió, megállt ez a sorozat. A fényképeimnek a könyvszakmában elért sikerein felbuzdulva, vettem egy komolyabb felszerelést, amivel már konferenciákon, esküvőkön is tudtam fényképezni.

A pályázati kiírás alapján öt helyszínen lehetett fotókat készíteni, s maximálisan öt képet lehetett beküldeni. Mely épületeket fotóztad és hány képet készítettél, s miért a Vigadót választottad?

A Kossuth téren kívül minden helyszínre lett volna ötletem, viszont úgy gondoltam, a Zeneakadémia – amely ugyancsak nagyon kedves hely számomra – kapcsán nagyon sok apró részletről készülhetne kép és sok totál is születhetne, vagyis ott lehetett volna a legerősebb a mezőny, ott készülhetett volna a legtöbb kép. Pontosan ezért úgy gondoltam, nem a Zeneakadémia témakörében kellene indulnom, hanem a Vigadóéban, s ezt a Díszlépcsős perspektívát már korábban valaki lefotózta, csak nekem még szélesebb látószögű objektívem volt, így ez a nézet igen érdekesnek ígérkezett.

A pályázat facebook oldalán látható, hogy a szavazatukkal képedet támogatókat is rendkívül érdekelték milyen készülékkel készült a kép és milyen utómunkálatok voltak szükségek hozzá.

Egy Canon 6D fényképezőgéppel és hozzá márkahűen a 16-35mm objektívnek legszélesebb állásával dolgoztam. Ezt nagyon jó lencsének tartom, ide már csak a csillagászati áru Canon 14mm f/2.8 lehetett volna alkalmasabb eszköz. Az alkalmazott zoom objektívnek a szélső állásában ún. hordós torzírása van, tehát a vízszintes lépcsőnek pici „hasa" lenne, ezért utólagos munkával korrigálni kellett. Ezt egy nagyon kedves szerkesztőbarátom, Szabó Ferenc végezte, aki az általam készített könyvek grafikus munkálataiban is részt vett.

Mivel a közönségversenyeken - jellegéből adódóan - a közönség dönt kampányoltál-e a jobb eredmény, több szavazat érdekében?

A barátoknak természetesen jeleztem a facebook-on a pályázatot, elküldtem a képet, de nem mondhatnám, hogy különösebben kampányoltam volna a győzelem érdekében.

Imént utaltál már rá, hogy számodra kedves hely a Vigadó is. Korábbról ismerted az épületet, jártál már benne esetleg?

Igen, a Vigadó nekem egy kedves épületem, egészen gimnazista korom óta, mert lelkes énekkari tag voltam és a IV. emeleten volt egy nagy próbaterem, az Ifjú Zenebarát Kórusnak voltak ott a próbái, s ide 5-6 éven keresztül nagy szorgalommal jártam hetenként kétszer. Másrészt nem csak próbára jártam ide, hanem fotósként is: 2003. novemberében jótékonysági estet szerveztek a dévai gyermekotthon javára, akkor ismerkedtem meg személyesen Böjte Csaba atyával, akiről több fényképet készítettem e rendezvényen, közülük egy kifejezetten népszerűvé vált: épp interjút adott, körülötte gyerekek, aranyszínű csillár mögötte… a wikipédián is fönt van.

Nem sokkal később kezdetét vette felújítás, aminek végén március 14-én ismét megnyílt a Vigadó. Most láttad újra a frissen felújított épületet a pályázat kapcsán, vagy valamikor megnézted a felújítása után?

Voltam a sajtómegnyitón két nappal a Makovecz kiállítás megnyitója előtt, akkor már próbáltam rögtön nézegetni ezt a kompozíciót, akkor még rajta voltak a virágok (a Vigadó megnyitója alkalmából a virágokkal került feldíszítésre a Díszlépcső – a szerk.). Aztán a Makovecz kiállítás megnyitóján is ott voltam március 16-án, utána olvastam a pályázatot, csak hát nem volt időm a pályázati bejárásra elmenni (minden intézmény két, előre meghatározott napon, egy-egy órán át biztosította a fotózási lehetőséget a pályázók számára, a Vigadóban erre április 27-én és május 4-én reggel 9-től délután 14.30-ig került sor – a szerk). Később összeállítottam a felszerelést, összepakoltam mindent és jeleztem a főbejáratnál mi célból jöttem, végül telefonálások után sikerült megoldani mindent, s elkészülhetett a kép. Hasonló módon jártam amúgy a Ludovikán is, ott se a rendes kiírás időpontjában mentem, több telefonálás után végül időpontot kaptam (az ott készült kép itt tekinthető meg). Úgyhogy mind a két intézményben minden megoldódott, nagyon kedvesek és korrektek voltak.

Ezek után adja magát a kérdés, hogy tetszik a felújított Vigadó egy, az épületet ezek szerint jól ismerő számára?

Nagyon tetszik. Nagyon szépek lettek a színek, pazar, igényes. Ami pedig a legszimpatikusabb számomra az a Díszterem felújítása, mert egy borzasztó kinézetű és akusztikájú terem volt - sok rosszat el lehetett vele kapcsolatban mondani – most szinte csak pozitívat: ablakok kerültek ebbe a térbe, plusz folyosót is kapott, amin ki lehet nézni a Dunára, ami szuper látványt nyújt. Olvastam, hogy a Díszterem belmagassága is változott, így az akusztikája is javult. Nagyon szépek az új lépcsőházak és a plusz, korábban nem létező, világos, felső emeleti termekkel még gazdagabb lett a tér, itt van most a Makovecz kiállítás. Ezen felül nagyon örömteli a terasz a VI. emeleten, amiről szintén pazar a kilátás!

Az öt kategóriában (A Pesti Vigadó, Ludovika Főépület, A Várkert Bazár, A Zeneakadémia épülete és A Nemzet főtere - a Kossuth tér) meghirdetett pályázat díjazott művei megtekinthetőek a www.frissszemmel.hu oldalon, a Vigadóról készített összes kép ide kattintva érhető el. A pályázat kiírójával és győzteseivel készített interjú pedig itt.

Fotó: Thaler Tamás / www.facebook.com/frissszemmelpalyazat