A Győr-Moson-Sopron megyei Újkér település Faluszépítő és Hagyományőrző Egyesülete ajánlotta fel az Agnus Dei kiállításra a december hónap műtárgyának választott ostyasütővasat. A tárlaton számos ilyen eszközzel találkozhatunk, ám ennek a darabnak különös jelentősége van: a többivel ellentétben valószínűleg teljesen profán céllal készült.

Az általában kovácsoltvasból készült ostyasütők két ollószerűen mozgó nyélből és az úgynevezett sütőfelületből állnak, amelyek kerek vagy szögletes, mintával díszített vaslapok. Az ostyasütés másik fontos kelléke az ostyavágó, amellyel – mintegy szaggatóval – méretre vágták az ostyát. Az ostyasütők fejét felhevítették, a sütőlapokat megzsírozták, majd az egyikre ráöntötték a lisztből, tejből, vízből, tojásból kevert tésztát, ami az eszköz összecsukása után a két vaslap között sült meg. Az így kapott egyenetlen szélű ostyát az ostyavágóval vágták körbe. Az ostyasütővas mintázata általában véséssel vagy beütéssel készült: előbbi a kifinomultabb munka, így általában ötvösök, míg a beütéssel díszítettek sokszor egyszerű kovácsok kezeinek munkáját dicsérik. Ez utóbbi tárgyak emiatt népművészeti szempontból is igen jelentősek. Az újkéri ostyasütővason látható, beütéssel készült szarvas-motívum, az egyik legősibb keresztény szimbólum.

Az magyar ostya szó a latin hostia-ból ered, amelynek jelentése áldozat. Az Eucharisztia ünneplése a kezdeti (őskeresztény) időkben a közös étkezésből állt, az első kenyér megosztása a vacsorát megelőző ünnepi áldás (kiddus) hagyományából ered. A (kovászolt és kovásztalan) kenyér és az ostya előírt összetevői és készítési módjai az idők során többször változtak, és számos hozzájuk kapcsolódó hiedelem is átszövi történetüket. Ilyen hiedelem-, vagy tabumonda például a boszorkányperekhez kapcsolódó legenda, miszerint a boszorkány áldozáskor nem nyelte le az ostyát, hanem nyelve alatt tartotta, majd később kiköpte. Ha a templomban észrevették ezt, nyilvánvalóvá vált a személy boszorkány volta. A szentség megsértői ellen az egyház már a kora középkorban is keményen fellépett, a visszaélések leküzdésére zsinati határozatot is hoztak.

Ide kapcsolódó szokás még az ún. ostyahordás, amely néhány észak-magyarországi és felvidéki faluban ma is a karácsonyi hagyományok része. Hosszú ideig az ostyák elkészítése minden egyházközség saját feladata (és költsége) volt, így alakult ki ez az adománygyűjtő szokás. A pap karácsony böjtjén megszentelt kenyeret és ostyát vitt a házakhoz, majd az idők során mások – harangozó vagy ministráns gyerekek – vették át e szerepet. Ehhez a tradícióhoz kapcsolódnak ostyahordó versek és énekek is, utóbbiból kiállításunkon is meghallgatható néhány.

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ

AGNUS DEI

Az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon: a kiállítás a 2020. évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítő rendezvényeinek egyike. Az esztergomi Keresztény Múzeum szervezésében megrendezésre kerülő kiállítás témái között szerepel az Úrnapja liturgiájának és zenéjének ismertetése, illetve az Eucharisztia ünnepéhez kapcsolódó liturgikus tárgyak bemutatása: többek között baldachin, úrmutató, papi palást és más egyházi textilek. A kiálllítás látogatható 2019. október 30. és 2020. január 19. között.

Tárlatvezetések az Agnus Dei - Az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon című kiállításon

Múzeumpedagógiai felfedezőlap az Agnus Dei – Az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon című kiállításhoz 10 éves kortól.