Nagy Márta Zsuzsa interjúja

Erdélyben egy Sarmaság nevezetű községben nőtt fel. Ebben a kis falucskában felcseperedő leánykának, hogyan jött az életébe a színészi pálya?

A felmenőim között nem lelhető fel színészi vénával rendelkező ember, mégis a színészet egy nagyon ősi belső hívás, késztetés volt a számomra. A gimnázium után, egy nagyváradi román napilapnál kezdtem el dolgozni kultúra és tanügy rovatvezetőként, emellett pedig egy flamenco együttesben zenéltem. Csak azért jelentkeztem az előbbiekben említett román nyelvű laphoz, hogy legyen egy Press kártyám, amivel meg tudtam hallgatni a koncerteket és be tudtam járni a színházi előadásokra. Aztán valahogy 21 éves koromra kristályosodott ki bennem igazán, hogy mégiscsak meg kellene próbálnom a színészi pályát, így jelentkeztem a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemre. Harag György színész, rendezőnek az özvegye, Farkas Teri néni készített fel a felvételire.

Újhelyi Kinga Aleluja szerepében, Hubay Miklós: Elnémulás című darabjában

2006-tól a debreceni Csokonai Színház tagja. Az elmúlt 16 év alatt, melyek voltak az ön számára legkedvesebb szerepek, amiket eljátszhatott?

Vidnyánszky Attila hívószavára érkeztem Debrecenbe, azelőtt három évet töltöttem a Veszprémi Petőfi Színházban. Az a fajta színházi gondolkodásmód, amit Vidnyánszky Attila képviselt, nagyon vonzó volt számomra akkor is és azóta is. Többnyire az erdélyi és a román színházon szocializálódtam, ebből következik, hogy számomra a színházi élmény nagyon összetett. Ebben az alkotási folyamatban mindenki egyenrangú, együtt építjük fel ezt a „kártyavárat", az úgynevezett költői színházat, amit Debrecenben hét éven keresztül működtettünk. Ezen meghatározó évek alatt váltam érett színésznővé és ekkortájt kaptam lehetőséget arra is, hogy megzenésítsek verseket. Olyan nagyszerű előadásokat készíthettünk itt el, mint a Borbély Szilárd kötete alapján létrehozott Halotti pompa című színdarab, vagy a Szarka Tamás által írt Mária című zenés előadás, amiben Máriát alakítottam.

Újhelyi Kinga, Dancs Rózsa: Anyaöl című monodrámájában

A Szó-Szín-Játék sorozat részeként, 2022. október 24-én kerül a Pesti Vigadó színpadára az Anyaöl című előadás. Az egyik nyilatkozatában említi, hogy 2014-ben találkozott Dancs Rózsa: Pokoljárás című regényével, ami alapján íródott a színdarab. Miért és mi ragadta meg a regényben annyira, hogy színpadra álmodjon belőle egy monodrámát?

Egy kedves barátom ajánlotta figyelmembe ezt a regényt, akkortájt vártam a második kislányomat. Emlékszem a vonaton olvastam a könyvet és pont a Pesti Vigadóba tartottam. Nagyon mélyen érintett meg az író, Dancs Rózsa, mint anya sorsa. Azért szerettem volna ebből egy színdarabot alkotni, hogy a fiatalabb generációknak legyen fogalmuk arról, milyen az igazi diktatúra és hogy ne történhessen meg még egy ilyen korszak a történelemben. Az idősebb generáció pedig, – a már lejátszott előadások utáni visszajelzésekből érzékelem – nagyon hálás, hogy beszélünk erről az időszakról, ugyanis nagyon sok szereplő Rózsa regényéből még ma is él Erdélyben. Ez a monodráma egyrészt egy mementó, másrészt pedig egy rekviem az összes angyallá változott gyermek és édesanya emlékére.

Miről szól a darab?

A színdarab igaz történet alapján, egy anya tragikus életútját mutatja be a romániai kommunista diktatórikus rendszerben. 1966-ban behozták az országba, az úgynevezett 770-es dekrétumot, egy abortusztörvényt, ami tiltotta az abortuszt a demográfiai növekedés céljából. Ez a tiltás nemcsak az állapotos nőknek szólt, hanem az orvosoknak is, akik titokban próbáltak segíteni leányanyákon, asszonyokon. Börtön, kemény büntetés és kínzás járt azoknak, akik megszegték ezt a törvényt. Ezek az abortuszok nagy titokban zajlottak, minden faluban megvolt az úgynevezett „Rebi néni", idős bábaasszony, aki különböző módszerekhez folyamodott, hogy a nem kívánt terhességeket megszakítsák. Nagyon sok fiatal anya belehalt ezekbe a beavatkozásokba. Abban a korszakban sem védekezési lehetőség nem volt, sem pedig szexuális felvilágosítás nem állt rendelkezésre a fiatalok számára, sőt, egyenesen tabunak számított ilyenekről beszélni. Rózsának nyolc terhességéből mindössze két gyermeke, a 6. és a 8. maradt életben. 1989-ig az egész országot pókhálóként szőtte át a román állambiztonság titkosszolgálata, a Securitate. Rózsa férjét is beszervezték a Secuba és Rózsának fogalma sem volt arról, hogy szeretett hitvese 25 évig jelentéseket írt róla Rómeó álnéven. Ezt jóval később tudta csak meg, amikor nagy viszontagságok közepette sikerült emigrálnia két megmaradt gyermekével Kanadába.

Újhelyi Kinga, Dancs Rózsa: Anyaöl című monodrámájában

Mennyire volt nehéz azonosulni azzal az asszonnyal, aki ilyen keserves életet élt át, ennyi szenvedésen ment keresztül?

Egyrészt, sajnos tudom mit jelent az, amikor egy édesanya elveszít egy gyermeket, így át tudtam érezni Rózsa fájdalmát. Másrészt a Ceaușescu rezsim alatt játszódik a történet, ami 1964-tól 1989-ig tartott, amelyben én is felnőttem, így tehát sajnos van közöm hozzá és van fogalmam róla. Nem volt olyan nehéz azonosulni Rózsával, mert eszembe jutottak a Ceaușescu korszakbeli gyerekkori ízek, fények, szavak, a menetelés, a Haza Sólymai, a Pioneer nyakkendő, az, hogy semmi mást nem látsz a boltokban, csak szardíniás dobozokat… A 12. születésnapomat ünnepeltem azon a napon, amikor a Ceaușescu házaspár kivégzését közvetítették a román televízióban. Gyerekként nem tudtam ezzel mit kezdeni. Értek ugyan atrocitások azért, mert magyar vagyok, de azokról a dolgokról, amiken Rózsa keresztülment, nekem akkor fogalmam sem volt. Ez az asszony rengeteg szenvedést élt át. Férje agresszívan bánt vele, többször volt kórházban is a bántalmazások miatt.  

Olvastam a színdarabról írt kritikában, hogy a Dancs Rózsa-féle dokumentarista mondatok, egyszer csak szóvirágokká, verssé, zenévé lesznek. Tud egy olyan vers-zenerészletet idézni az előadásból, ami az ön számára nagyon fontos, vagy esetleg, ami összefoglalja, megragadja a színdarab lényegét?

„Miféle átkozott farkasvakság ez, mindenki számára világos volt, hogy a férjem egy átkozott besúgó, csak én nem akartam tisztán látni." Vagy, például, amikor Rózsa említ egy dátumot: „1975. január 3-a volt, jégvirágos újesztendei dermedtség." Ebben valahogy benne van az a vérfagyasztó döbbenet, ami konkrétan az egyik abortusz utáni állapotot próbálja meg érzékeltetni a színdarabban.

Újhelyi Kinga, Dancs Rózsa: Anyaöl című monodrámájában

Az Anyaöl ugyan nem egy könnyed szórakozás, de annál inkább egy olyan élmény, amely kortól, nemtől függetlenül bárkit szíven talál, úgy, hogy napokig nem tud a történet hatása alól szabadulni. Egy ilyen nehéz sors után, amit a darab főhőse átél, van újrakezdés? Töltekezhet-e valamiből, hogy túlélje a rá szabott sorsot?

Igen van, egyetlen dolog, ami Rózsát is átsegítette a legborzasztóbb pillanatokon. „Túlélni csak a jóisten segített." Ez az egyik kulcsmondata is a regénynek. Ha valaki most találkozna ezzel a 80 év felé közeledő asszonnyal, látná, hogy mennyire életvidám, mennyi vitalitás van benne, nem gondolná, hogy milyen nehéz élete volt. Többek között a regény és az előadás üzenete is ez a mély meggyőződés, a rendíthetetlen hit abban, hogy van kiút.

***

PROGRAMAJÁNLÓ

2022.10.24.  19:30 - Dancs Rózsa: Anyaöl 

***

További interjúk elérhetőek:

„…a neveléshez, a kultúrához hozzátartozik a gyerekek zenei tanítása is…" - Szabó Dénes karnaggyal, a Nemzet Művészével, az MMA Zeneművészeti Tagozatának rendes tagjával pályájáról, a Cantemus Kóruscsaládról és a művészeti oktatás fontosságáról beszélgettünk 75. születésnapja alkalmából.

„az együtt teremtés pedig létszükséglet, és ez művészet" - Dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatóval, az MMA Népművészeti Tagozatának rendes tagjával a néprajz, a gyermekjátékok fontosságáról és a szeretet jelentőségéről beszélgettünk 90. születésnapja alkalmából.

„…megmaradhatnak az alapértékek, így a szellemiséget intézményesítjük…" - Dr. Kucsera Tamás Gergely filozófus, eszmetörténésszel a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárával, az MMA levelező tagjával a filozófiáról, az Akadémia feladatairól, céljairól és a pandémia okozta helyzetről beszélgettünk őszi akadémiai székfoglalója apropójából.

„Többet kaptam, mint amit adtam…" - Farkas Ádám szobrászművésszel, az MMA rendes tagjával, elnökségi tagjával, az MMA Oktatási, Képzési és Tudományos Bizottságának elnökével a pályájáról, a családi örökségről, köztéri alkotásairól és a Nemzet Művésze kitüntetéséről beszélgettünk.

"...semmiről nem tehettem - azon kívül, hogy dolgoztam." - interjú Bertalan Tivadar Kossuth-díjas festővel, grafikussal, látványtervezővel és íróval, az MMA rendes tagjával 90. születésnapja alkalmából.

"... a képnek meg kell szólalnia..." - interjú Haris László fotóművésszel, az MMA rendes tagjával, a Magyar Fotóművészek Szövetségének volt elnökségi tagjával a Fotóhónap projektről.

„…csak nézek föl, föl, s egyre följebb és még mindig nincs sehol a mennyezet!" - interjú Urbán Somával, aki az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) művészettörténeti döntőjében, a Feszl Frigyes tervezte Pesti Vigadóval foglalkozott.

„Szeretnénk bátorítani a szülőket, hogy ne féljenek az énekléstől, csak próbálják ki itt, ebben a segítő közösségben." - Gróh Ilonával, a Ringató módszer alapítójával, a Magyar Művészeti Akadémia művészetpedagógiai díjával kitüntetett, Magyar Örökség-díjas zenepedagógussal a kisgyermekek zenei neveléséről, a Ringató módszer lényegéről, a foglalkozások felépítéséről, valamint a Pesti Vigadóban heti rendszerességgel látogatható Ringató alkalmak egyediségéről beszélgettünk.

„…a legegyszerűbb dolgokat megfesteni a legbonyolultabb." - A szilágysomlyói születésű Jovián György huszonöt alkotása tölti meg realista jellegű kifejezőerővel a Pesti Vigadó hatodik emeletét a 2021. december 10-től 2022. január 30-ig terjedő időszakban. A kiállított alkotások kapcsán Zuh Deodáth-tal, a tárlat kurátorával beszélgettünk.

„A zene segít azokat a nehézségeket feloldani, amelyek a hétköznapi életben érnek bennünket." - Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész karmesterrel, a Budafoki Dohnányi Zenekar (BDZ) ügyvezető zeneigazgatójával beszélgettünk zenei pályájának alakulásáról, a BDZ sikereiről, valamint a fiatal generáció zenei neveléséről.

„…nagy előny, hogy mi egy összeszokott páros vagyunk..." - Hegedűs Zoltán Jászai Mari-díjas színésszel, a vidéki színházak szerepéről, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban eltöltött éveiről, valamint a Pesti Vigadóban november 8-án látható Jövőre, veled, itt 2 színdarab kapcsán beszélgettünk.

"Az elsődleges cél az alkotók elismerése" - A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Képzőművészeti Tagozata idén ősszel is megrendezi az általa díjazott hazai képzőművészek munkáinak szelekciójából létrehozott tárlatát. A kiállítás kapcsán Stefanovits Péter Munkácsy Mihály-díjas képzőművésszel, az MMA rendes tagjával, a Képzőművészeti Tagozat vezetőjével beszélgettünk.

„Felejthetetlen élményeket, örömöt, reményt adjunk az embereknek..." - Devich Mártont a Bartók Rádió igazgatóját, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek (MRME) vezetőjét kérdeztük arról, milyen jövőbeli célok motiválják és milyen múltbéli élményekre, tapasztalatokra, tudásra építkeznek az MRME-vel.

„A keresztény művészet iránti érdeklődés nem csupán a hívőket jellemzi." - Kontsek Ildikóval, a Keresztény Múzeum igazgatójával az 1938-ban Budapesten tartott 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékezetét feldolgozó Legyetek tanúim című, a Pesti Vigadóban 2021. augusztus 3-ától látogatható kiállításról beszélgettünk.

"A belsőépítészet (…) szolgálat" - Beszélgetés Szenes István Ybl Miklós-díjas, Érdemes Művész címmel kitüntetett belsőépítésszel, a Képzelet és Valóság című, 50 évre visszanyúló szakmai munkájából nyílt életmű-kiállítása kapcsán. 

„Misszióm a magyar kincseket megismertetni a világgal." - Beszélgetés Keller András idén március 15-én Kossuth díjjal kitüntetett hegedűművésszel, a Keller Quartet alapítójával, a Concerto Budapest zeneigazgatójával a zenekar életéről, a mesterek hagyatékáról és a magyar komolyzene csodájáról. (1. rész)

„Misszióm a magyar kincseket megismertetni a világgal." - Beszélgetés Keller András idén március 15-én Kossuth díjjal kitüntetett hegedűművésszel, a Keller Quartet alapítójával, a Concerto Budapest zeneigazgatójával a zenekar életéről, a mesterek hagyatékáról és a magyar komolyzene csodájáról. (2. rész)

"Nem törődtem azzal, hogy mi a rend és mi a trend." - Hager Ritta textil-képzőművésszel, a nemzet művészével és az MMA rendes tagjával plasztikus felvetésű gobelin technikájáról, 1986-os vigadóbeli kiállítása hatásairól beszélgettünk 90. születésnapja és a Pesti Vigadóban 2021-ben nyíló kiállítása alkalmából.

"A plakát üzenet" - A Magyar Művészeti Akadémia a V4-ek megala­ku­lá­sának 30. évfordulójára készült, mintegy 150 művet bemutató, nemzetközi plakátkiállítása a visegrádi országok 3-3 legkiemelkedőbb plakátművészének alkotásaiból válogat. A kiállítás kurátorával, Ducki Krzysztoffal, beszélgetésünk során a plakátművészet alakulására és átalakulására, a plakátok mai világban elfoglalt helyére reflektáltunk.

"Méltó módon reprezentálja a magyar zenei kultúrát." -  A Nemzeti Filharmonikus Zenekar története 1923-ban kezdődött, amikor megalakult a Székesfővárosi Zenekar, mely hamarosan Budapest zenei életének egyik központja lett. A Pesti Vigadó évek óta otthonául szolgál koncertjeiknek, amelyek között a Lukács bérlet és a Pászti bérlet előadásai is megtalálhatóak. Herboly Domonkos főigazgató úr segítségével lehetőségünk adódott arra, hogy megismerjük a Zenekar és Énekkar mögött álló gondolatokat és értékeket, továbbá értesüljünk a következő időszakot érintő terveikről.

„Az emberi lélek megújulhat a zene hallgatása közben" - Bényei Tamás Kossuth-díjas magyar dzsesszzenésszel, a Hot Jazz Band együttes alapító tagjával és vezetőjével beszélgettünk inspirációkról, arról, mit jelent számára a jazz, mi a titka az idén 35 éve fennálló bandának.

"Építészeti mesemondónak szoktam hívni magamat..." - interjú Zubreczki Dáviddal az Urbanista blog alapítójával.

"Mindegyik program egyedi és különleges." - interjú Záborszky Kálmán karmesterrel, az MMA rendes tagjával, a Zuglói Filharmónia művészeti vezetőjével a Pastorale családi sorozatról.