Koncertünkön a legőszintébb zeneszerzői vallomások hangzanak el – Wagner és Bartók feleségüknek ajándékozott legszebb vallomásai, valamint Berlioz vágyódása a kor híres színésznője, Harriet Smithson után. Mindhárom művet a zeneszerző a kedvesének, illetve jövendőbeli kedvesének szánta.

Wagner zenedrámájában a szimfonikus hang jelentősége ugyan mindig is alapvető volt, mégis csekély számú tisztán hangszeres művet komponált. Köztük az egyedül népszerűvé vált Siegfried-idill 1870-ben feleségének, Cosima Lisztnek születésnapi ajándék gyanánt készült el fiuk születését követően. Költeménye a Nibelung gyűrűje „tetralógiából” (mely többek között Siegfried hősi történetét és Brünnhildével való szerelmét is elmeséli) kölcsönöz számos vezérmotívumot. Zenéje valóságos szerenád, a fantáziaszerűen felépülő műben éneklő dallamai új és új színekben hangzanak fel.

Az idős, nagybeteg Bartók Amerikában 1945-ben, a halála árnyékában is különös gonddal és szeretettel alakította feleségének szánt zongoraversenyét, mely a szerző utolsó, tulajdonképpen befejezettnek tekinthető műve. Természetesség, játékosság és elegancia jellemzi.  Első tétele erdőzsongás, amit egyedülálló Andante Religioso követ, mely egyben utalás Beethoven Op. 132 a-moll vonósnégyesének III. tételére, amely elé Beethoven ezt írta: „Egy felgyógyult beteg hálaimája az Istenséghez, líd hangnemben”.  A tétel elején és végén szereplő korál-szerű anyag között természetzene, madárhangok hallhatóak. A játékos zárótétel sűrű szövésmódjával, komplexitásával a klasszikus finálékhoz hasonló lendülettel zár.

Berlioz Fantasztikus szimfóniájának központi témája a rögeszmés, az embert meg is betegítő vágyódás. A mű a rémálmok és révület borzongató világába vezet. Delíriumos állapotban elkövetett gyilkosságot, akasztást, majd a temetést kísérő sátáni orgiát vizionál, amelyeket a szélsőséges zene plasztikusan ábrázol. Berlioz a tételek között is kapcsolatot teremt, a rögeszmésen szeretett nő zenei motívuma (amit a szerző „idée fixe” – fixa idea néven nevez meg, mely a XIX. század pszichológia tanulmányai szerint a monomániás betegségek közé tartozik) minden tételben felbukkan más-más alakban, összekapcsolva ezzel a tételeket. A szerző programot is írt a szimfóniához, melyet lejjebb közlünk.

1. Álmok, szenvedélyek
A szerző feltételezi, hogy egy fiatal muzsikus, aki attól a lelki bajtól szenved, amit egy híres író üres szenvedélyeknek nevezett, először pillant meg egy nőt, aki az ideális lénynek mindazt a báját egyesíti magában, amelyről a fiatalember képzelegve álmodott, és eszeveszetten beleszeret. Egyedülállóan különös, hogy a drága képmás soha nem jelenik meg másképp a művész képzeletében, mint egy zenei gondolattal összekapcsolódva, amelynek a karaktere szenvedélyes, de nemes és visszafogott, olyan, mint amilyennek szerelme tárgyát képzeli. Ez az emlékeztető dallam modelljével együtt kettős rögeszmeként (idée fixe) követi szüntelenül. Ez az oka, hogy az első Allegrót kezdő dallam folytonosan, a szimfónia valamennyi tételében megjelenik. A szimfónia első tételének „témája” az átmenet e melankolikus álmodozás lelkiállapotából, amelyet a céltalan öröm rohamai szakítanak meg, az őrült szenvedélyig, dühkitörésekkel, féltékenységgel, ellágyulásokkal, könnyekkel, vallásba menekülő vigaszokkal.

2. Bál  
A művészt az élet legkülönbözőbb körülményei között látjuk viszont: itt egy ünnepi forgatag közepében, ahol szintén megjelenik előtte a kedves képmása, és felkavarja a lelkét.

3. Jelenet a mezőn
Egy este vidéken találja magát, a távolban két pásztor a „ranz des vaches” (svájci népdal) dallamával beszélget egymással. Ez a pasztorális kettős, a jelenet helyszíne, a fák gyengéd susogása az enyhe szélben és néhány reményteli gondolat, amelyet nem oly régen dédelget, együtt szokatlan nyugalmat ad a szívének, és derűsebb színezetet a gondolatainak. Fellélegzik magányában, azt reméli, csakhamar nem lesz már egyedül… De ha csalódna!… A reménynek és a félelemnek ez a keveréke, ezek a boldogságról szőtt gondolatok, amelyeket néhány sötét sejtelem zavar meg – ezek az Adagio témái. A végén az egyik pásztor újra belekezd a ranz des vaches-ba, de a másik nem felel többé… Távoli mennydörgés… Magány… Csönd…

4. Menet a vesztőhelyre
A művész, miután megbizonyosodott, hogy szerelme viszonzatlan, ópiummal megmérgezi magát. A narkotikum dózisa kevés ahhoz, hogy halált okozzon, de mély álomba süllyed tőle, amit a legrettenetesebb látomások kísérnek. Azt álmodja, hogy megölte azt, akit szeretett, hogy elítélték, a vesztőhelyre vezették, ahol részt vesz a saját kivégzésén. A menetoszlop néha komor és szilaj, máskor meg ragyogó és ünnepélyes induló hangjai mellett közeledik, a súlyos léptek tompa hangját minden átmenet nélkül a legzajosabb kiáltások követik. Az induló végén ismét megjelenik az idée fixe első négy hangja, ezúttal, mint a szerelem utolsó gondolata, amelyet a végzetes csapás félbeszakít. Majd dobpergés, komor gyász, a kivégzést lefújják.

5. Boszorkányszombat

A művész egy boszorkányéjen látja magát, árnyak, boszorkák, mindenfajta szörnyek rettentő csapatának közepette, akik mind az ő temetésére gyűltek össze. Furcsa zajok, sóhajtások, kacagások, távoli kiáltások, amelyekre mintha más kiáltások felelnének. A szeretett dallam újból megjelenik, de elvesztette nemes és félénk jellegét; most már csupán táncnóta, aljas, triviális és groteszk. Íme a szerelem, seprűnyélen táncol. Ő is eljött a boszorkányszombatra… Örömteli ordítozás fogadja érkeztét… A diabolikus orgiába veti magát… Megszólal a lélekharang, majd a Dies irae (a gyászmise utolsó ítéletről szóló szekvenciája gregorián dallama) burleszk-paródiája hangzik föl. Ezután vad erővel tör ki a boszorkányéj táncforgataga. Végül együtt hangzik a boszorkánytánc és a Dies irae.

Pellet Sebestyén a fiatal zongorista generáció egyik kiemelkedő tehetsége. A Junior Prima és Kocsis Zoltán díjas zongorista 2018-tól a Zeneakadémián végezte el alapképzését Némethy Attila és Kemenes András irányításával. Mesterképzését a bázeli Zeneakadémián végezte Fejérvári Zoltán osztályában. Jelenleg újra a Zeneakadémia hallgatója, ezúttal Várjon Dénes tanítványaként. Számos hazai és nemzetközi verseny díjazottja. Magyarországon fellépett már a legtöbb jelentős hangversenyteremben. 2022-ben nyerte el a Kocsis-Hauser Alapítvány által alapított Kocsis Zoltán-díjat. Ugyanebben az évben Junior Prima díjban is részesült.

Zsíros Levente a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban tanult, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott. 2021-től a Collegium Symphonicum Hungaricum program mentoráltja. 2021-2024-ig a Magyar Állami Operaház asszisztens karmestere. 2022-ben második díjat szerzett az Erich Bergel Nemzetközi Karmesterversenyen. Számos magyarországi szimfonikus zenekarral dolgozott együtt. Több kortárs mű bemutatóját dirigálta, együtt dolgozott a Manhattan School of Music zeneszerző hallgatóival is.

Az esemény támogatója a Magyar Művészeti Akadémia.