Műsor:
Bánkövi Gyula:  Jégbe zárt fájdalom                                             
Kutrik Bence:  Crossing IV                           
Nógrádi Péter : Tavaszi capriccio - Bemutató                                     
Kocsár Miklós: Varianti szóló csellóra                                               
Dobos Dániel: Oblivion’s Dust                                                         
Tóth Péter: Cyrano de Bergerac utolsó levele                       
Kecskés D. Balázs: Vallomás                                               
Bella Máté:  A pillangó álma                                                 

(Szünet nélkül)

Az előadók:
Onczay Zoltán - Artisjus-díjas csellóművész
Kovács Gergely - Junior Prima-díjas zongoraművész

„senza parole” címmel zenei utazásra invitálom a tisztelt közönséget, ahol a szavak helyett a szerzők saját műveik leírásai alapján jobban megérthetjük a gondolatokat, érzéseket a zenén keresztül. Vagy éppen azt, amit Önök belehallanak. / Onczay Zoltán /

A Kőbe zárt fájdalom - Michelangelo élete (Karel Schulz). A cím a szerző egyik fiatalkori olvasmányélményére reflektál. De egyúttal olyan érzelmekre (pl. tiltott szerelem) is utal, melyeket nem lehet, nem szabad megélni, ezért azokat le kell hűteni. De a jégbe zártság egyúttal azt is jelenti, hogy ezek az érzelmek örökké velünk vannak, és az őket körülvevő jégburok bármelyik pillanatban leolvasztható.

A műciklus címe Crossing (Átkelés), egy képzeletbeli utazásra invitál, amelynek célja távoli és idegen. Az út során a vándor maga mögött hagyja megszokott, korábbi életét és karaktere teljesen feloldódik az ismeretlenben. Pérotin Beata Viscera című XIII. századi szóló vokális dallama képezi a kiindulópontot, amely a négy tételes mű folyamán teljesen elveszíti eredeti jellemzőit, minimalista eszközök alkalmazásával fokozatosan átalakul és egy új, 21. századi zenei világ részévé válik.

A Tavaszi capriccio öt tételes cselló-zongora darab. A Bevezetés rövidebb lélegzetű lendületes váltakozó ütemű, igazi kamarazenei összjátékot kívánó zene.
A màsodik tétel (Dopping) ötnegyedes első része izgalmasabbá válik a későbbi hétnegyedes második téma megjelenésekor. Váratlanul indul el a harmadik tètel, ami a Song nevet kapta. A cselló domináló dallamossága aláhúzza a cím indokoltságát és átvezet a Finale-ba. Igazi lendületes zárótétel, ahol a szerző
Ő kihasználja váltakozó ütemű, de folyamatosan gördülékeny nyolcadok rajzos dallamosságában és folyamatosságában rejlő lendületet a mű lezárásához.

A Varianti a szerző belső érzéseiből fakadó gondolatainak zenei kifejezése, megfestése és különböző karaktereinek bemutatása variációs formában. Termèszetesen jelennek meg a csellójáték színes hangszín lehetőségei, a különböző regiszterek jellemző karakterei a variàciók sorozatában. A Varianti a szóló hangszerre írt XX. szàzadi művek egyik kiemelkedő alkotása.

Az Oblivion's Dust kompozíció számos forrásból építkezik, mint például a népzene vagy a különböző kortárs technikák. A darab mindeközben egyfajta hommage-ként funkcionál utalás a híres játéksorozat, az Elder Scrolls negyedik részére, az Oblivionra. Ugyanakkor a kompozíció elsősorban csak hangulatát tekintve kapcsolható össze a sorozattal. Szereplői különféle mesebeli lények, amelyek mára már csak a képernyőn és a képzeletünkben léteznek. Befedte őket a feledés pora.

Mindig is szerettem azokat a (képzelt) hősöket, akik képesek voltak valamiről, vagy valakiről lemondani. Mind közül Cyrano de Bergerac áll a legközelebb hozzám. Figurája évtizedek óta foglalkoztat. Az ő története számomra az érzéseink elrejtése vagy kimutatása, a csalódástól való félelem, és az esetleges kudarc vállalása vagy az alig remélhető boldogság megtalálása közti örökös belső harc pédája – írja a szerző. A reménytelen szerelem és az imádott nőről való lemondás az, ami összeköti Wagner hősével, Wolfram von Eschenbach-hal, akit néhány ütem erejéig megidézünk a képzelt levél végén.

A Vallomás című darabot a szerző húgának esküvői ajándékaként írta. A műben ott gomolyognak ismerős és ismeretlen hangfoszlányok. Ráismerünk egy akkordra, de miért színeződik el? Hallgatunk egy dallamot, de mivé lesz? Talán értjük, honnan indulunk, de merre tartunk? A 21. század harmadik évtizedében járunk.

Szabó Lőrinc verse, a Dsuang Dszi álma adta Bella Máté legkorábbi, ma is vállalt kompozíciójának, A pillangó álma programját. Álom és valóság között ingadozik a cselló és a zongora duettje, előbb egy lassú, extázis felé menetelő vonulásban, majd egy szédítő perpetuum mobilében fogalmazva meg egyazon zenei gondolatokat.

Szervező: MMA-Zeneművészeti Tagozat