Mozart Haffner-szimfóniája valójában szerenádként látott napvilágot. Mozart Siegmund Haffner felkérésére két szerenádot is írt. Az elsőt (a K 250-es Köchel jegyzékszámút) Elisabeth Haffner esküvőjére komponálta. A másodikat Haffner a saját nemesi rangra emelése ünneplésére rendelte. Ezt a művet Mozart a bemutató után visszakérte és jelentősen átdolgozta: kihagyta belőle a szerenád tételeket és egy menüettet is, majd Bécsben szimfóniaként mutatta be. Hogy mennyire elégedett volt az így újragondolt művel, azt apjához írt levele is bizonyítja: „Az új Haffner-szimfónia egészen meglepett, mivel abból egyetlen szóra sem emlékeztem már. Egészen hatásos darab lehet.”

A Des Knaben Wunderhorn („A fiú csodakürtje”) c. népköltészeti gyűjteményt 1805 és 1808 között adták ki. Ez a nagyhatású antológia a romantikus költőnemzedéknek az „egyszerű nép” iránt érzett nosztalgiáját testesítette meg. A fiatal Mahlert annyira megragadta a Csodakürt dalok közvetlen egyszerűsége, érzelmi mélysége és változatossága, hogy szinte egy teljes évtizedig semmilyen más szöveget nem zenésített meg. Először az 1880-as évek végén kezdett a gyűjteménnyel foglalkozni; a tizenkét zenekari dal 1892 és 1901 között keletkezett. Mai hangversenyünkön ebből a dalciklusból hallhatnak részleteket.

Bartók Béla a Bostoni Szimfonikus Zenekar vezetőjének felkérésére írta a Concerto zenekarra című művét. A feladat erőt adott Bartóknak, így alig másfél hónap alatt megírta a Concertót. „A legmélyebb nyomorúságban írja legboldogabban, legátszellemültebben éneklő kompozícióit. Bartóknak Európától búcsúzó és Amerikában megfogant utolsó művei csak úgy árasztják a megbékítő és megbékülő harmóniát, a hazatalálás és felemelkedés boldogságát, a melodikus gazdagságot. Sohasem írt olyan dallamosan s oly közérthetően, mint ekkor, talán sohasem volt tele akkora emberszeretettel és részvéttel, mint ekkor, sohasem tudta úgy összefoglalni életének minden eredményét egy hatalmas szintézisbe, mint éppen ekkor. A nagyszabású művek azután még egyszer egyesítik a legnagyobb ellentéteket: a nagyzenekari Concerto a honvágy és az egyedüllét elégiáját a meghökkentő és groteszk epizódok meg egy kavargó népünnep csillogásával.‘ – írta a műről Szabolcsi Bence zenetörténész.

Előadók:
Miksch Adrienn – szoprán
Haja Zsolt – bariton
Budafoki Dohnányi Zenekar

Vezényelnek: a karmesterkurzus résztvevői

Műsor:
Mozart: D-dúr „Haffner” szimfónia no. 35, K. 385
Mahler: A fiú csodakürtje – részletek
Bartók: Concerto zenekarra

Szervező: Budafoki Dohnányi Zenekar

A koncert támogatója a Magyar Művészeti Akadémia.

Fotó kredit: Mocsonoky Péter