A sátán fattya – a kortárs, modern, közösségi magyar sorsirodalom egyik legkiemelkedőbb, időtálló alkotása, műfajteremtő regényremeke, amely kimondja a kimondhatatlant, és siratóénekszerűségével a megmaradás kárpátaljai parancsát sugallja, demonstrálja.

Látni és emlékezni tanít, a magyar megmaradás alapkérdéseire felel. A sátán fattya című mű, az újabb kárpátaljai irodalomnak a legjelentősebb alkotása.

A főszereplő Tóth Eszter a megszálló orosz katonáktól megerőszakolt, meggyalázott és így tönkretett életű hősnő előadásmódja sok egyéb vonatkoztatást is lehetővé tesz.

A jóvátehetetlen megaláztatás totalitása Tóth Eszter sorsában az ártatlanként hordozott bűnhődés poklától a még teljesebb katasztrófák sötét kilátástalanságáig, gyásztól gyászig, a félelem és rettegés enyhíthetetlenségétől az elviselhetetlenség tébolyáig terjed.

Ezt a különös zaklatott történetet alakította át a rendező Árkosi Árpád dramatikus színházi szöveggé. Tóth Esztert a kiemelkedően tehetséges kárpátaljai színésznő - Tarpai Viktória játssza, sorsának "kísérője" Zanotta Veronika színésznő.

Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya

                    (monodráma)

Közreműködik:

Tóth Eszter: Tarpai Viktória, színésznő (Kárpátaljai Megyei Drámai Színház)

Ének-zene: Zanotta Veronika, színésznő

Látványtervező: Ondraschek Péter, díszlet- és jelmeztervező

A regényt színpadra alkalmazta és rendezte: Árkosi Árpád (Jászai Mari díjas rendező)