Bár nyolcvan éves elmúlt, ma is alkotóereje teljében van, szinte naponta új és új mű kerül korongjára, hogy megjelenjen a csak rájellemző barnás-vörös, agyagmázas szobor, relief. Művészi pályáját számos kiadványban megjelenítették, ám a sor élén egy tőle származó kötet, a Gyökerek áll, amely bemutatja családi gyökereit, a zalai fazekas dinasztiákhoz kötődő szakmai-művészeti örökségét, amelyhez egész pályáján hű maradt. 

Zalaegerszegen született, s az Iparművészeti Főiskola elvégzése után, termékeny, alkotó évtizedeit szülővárosában élte le, polgártársai és a város vezetésének megbecsülése közepette. 1999-ben a Zalaegerszeg díszpolgárává választották. Terebélyes életművének esszenciája állandó kiállításon látható Zalaegerszegen. Köztéri művei nem csak itthon, külföldön is megtalálhatók.

Művészi pályáját számos kiadványban megjelenítették. Ám a sor élén egy tőle származó kötet, a Gyökerek áll, amely bemutatja családi gyökereit, a zalai fazekas dinasztiákhoz kötődő szakmai-művészeti örökségét, amelyhez egész pályáján hű maradt. De a hagyomány újraértelmezését is fontos feladatának tekintette. Ahogy írja: „Olyan szobrokat szerettem volna formálni, amelyek csak keramikus keze által jöhetnek létre." Szándékát meg is valósította, korongon formált elemekből, kubusokból, félgömbökből, csövekből „rakja össze” műveit, valódi plasztikai igénnyel végezve a végső formálást. Az eredmény mindenképpen őt igazolja. Volt egy időszak, a hatvanas-hetvenes évek, amikor a magyar kerámiaművészetet Csekovszky Árpád, Schrammel Imre és Németh János képviselte az európai kerámia fórumokon, Vallaruis-ban, Faenzában, számos díjjal, diplomával térve haza. Németh János joggal lehet büszke a Nemzetközi Kerámia Szövetség washingtoni kiállításán elnyert diplomára. Vallomása végén a következőket írja: „Én agyagból formáltam betűimet. Ha megismerik, azok szavakká és mondatokká állnak össze. Bízom benne, hogy ezek a „közlések” nem hagyják közömbösen a munkáimat szemlélőt. Ha ez így van, megnyugszom, hogy nem dolgoztam hiába.”