Bakonyi Péter interjúja

A mai napon, 2023. december 1-jén foglalta el hivatalát Nagy Zsombor, a Magyar Művészeti Akadémia székházának, a Pesti Vigadónak új ügyvezetője. Vele, és az MMA elnökségében a Vigadóért elsősorban felelő Rátóti Zoltán alelnökkel a székház aulájában beszélgettünk jelenről és jövőről.

Hogyan lett Ön a Pesti Vigadó ügyvezetője? Pályázat útján?

Nagy Zsombor: Igen, a Magyar Művészeti Akadémia nyílt pályázatot írt ki, erre jelentkeztem. A pályázat része volt egy stratégiai terv elkészítése, majd ezt követte a jelöltek személyes meghallgatása. Ezután döntött az elnökség a megbízásról.

Alelnök urat is megkérdezném a másik oldalról: milyen szempontok alapján keresték a Vigadó élére a megfelelő jelöltet?

Rátóti Zoltán: A legfontosabb szempont a művészettel való kapcsolata, affinitása, kíváncsisága és motiváltsága volt az ideális jelöltnek. Természetesen a korábbi pályafutása, tapasztalatai is sokat nyomtak a latban a jelentkezőknek. És mindezek mellett a pályázó személyisége, hozzáállása is fontos szerepet játszott a döntéshozatalkor.

Ügyvezető úr, néhány mondatban mesélne eddigi pályafutásáról?

N. Zs.: Alapdiplomámat történelem és lengyel szakon szereztem. Történészként kifejezetten a művelődéstörténet lett a szakterületem. A lengyel szak pedig különösen értékes számomra, mert több értelemben is „tolmáccsá" váltam. Arra gondolok, hogy nemcsak nyelvek közötti fordításra van néha szükség, hanem szakterületek közötti közvetítésre is. Ez végigkíséri az életemet, majdnem mindig ilyen területen dolgoztam. Példának okáért említem a MOME-n töltött időszakomat, amikor a jogi, a kommunikációs és a gazdasági terület képviselői, valamint a művészek között tolmácsoltam, segítettem a mondanivalókat, célokat összehangolni. Természetesen a művészet világát is közelebbről megismerhettem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, és a hivatalnoki közegben is otthonosan mozgok. De egyéb munkáim kapcsán a tanár, a kiállításszervező és a menedzser énem is fejlődhetett, csiszolódott.

Hogyan, mivel telik az első napja az új munkahelyén? Mekkorának tűnik a kihívás?

N. Zs.: A mai napon az átadás-átvétel zajlik, utána – vagy még inkább közben – próbálok megismerkedni minél több kollégával. Hatalmas a kihívás, de azt gondolom pont akkora, ami arra motivál, hogy a legjobb tudásomat adjam. Tapasztalatom szerint akkor tudom saját magamból a legjobb teljesítményt kihozni, amikor a szembejövő kihívások újak, izgalmasak számomra, és összhangban vannak a képességeimmel, készségeimmel.

Mennyire ismerte részleteiben az MMA és a Pesti Vigadó tevékenységét? Mennyire igényelt külön felkészülést a feladat?

N. Zs.: Természetesen nem a nulláról kezdtem az intézményrendszer megismerését, hiszen korábban is számos szálon kötődtem az MMA-hoz akadémikusokkal való személyes kapcsolatok, akár barátságok révén, kiállítások, rendezvények látogatásán keresztül. Nem túlzok azzal a kijelentéssel, hogy eleve ebben a kultúrkörben mozogtam eddig is, tehát nem teljesen kívülről jött ember vagyok. Ebből fakadóan a Vigadó ott volt a horizontomon korábban is, de eddig – értelemszerűen – inkább csak látogatóként.

Mik tűnnek a Vigadó legégetőbb problémáinak a jelenben? Másképp fogalmazva, melyek azok a területek, amikhez már most tudja, hogy biztosan hozzá fog nyúlni, akár már az első időszakban?

N. Zs.: A fejlesztések elsődleges célpontjának az élményszerűség kialakítását tartom. Több kutatás megerősíti, hogy azok az információk maradnak meg a hosszú távú memóriában, amelyek valamilyen konkrét élményhez kötődnek. Ahhoz, hogy ilyen élményeket adjunk, a Vigadó esetében minden körülmény adott. Van egy csodás műemléki épületegyüttesünk a fantasztikus belső tereivel, ugyanakkor rengeteg olyan tartalom és rendezvény adott már eleve, amelyek joggal és méltán vonzzák a közönséget. Mindezek mellett a Magyar Művészeti Akadémia önmagában is felbecsülhetetlen potenciállal rendelkezik. Összefoglalva: a láthatóság és az élményszerűség megerősítése köré építem a stratégiámat. A magyar történelemben oly sokszor átéltük a megszakítottságot, és ebben a kulturális közegben különösen nagy szükségünk van a folytonosság érzésére. A Vigadó a maga 190 éves múltjával, a folyamatosság, az állandóság egyik ritka példája.

Alelnök úr, mit lát a legsürgősebb feladatnak a Vigadó életében? Mely területeken várja elsősorban az új ügyvezető aktivitását, változtatási vagy fejlesztési kezdeményezéseit?

Rátóti Zoltán: Azt várom és remélem, hogy sikerül elindulni azon az úton, amely sokkal népszerűbb és ismertebb kulturális központtá teszi a Vigadót. A többi hasonló kulturális intézménnyel vonnék párhuzamot: a Szépművészeti Múzeumban például – értelemszerűen – számtalan csodás kiállítás van, de nyilvánvalóan nincsenek koncertek. A MÜPÁ-ban pedig lélegzetelállító koncertélményekben lehet részünk, de – természetesen – kevés kiállítással találkozhatunk. A Vigadó azonban ötvözni tudná a művészeti ágakat, a különböző rendezvények formátumait. Ha mindezt sikerül jól megvalósítani, akkor olyan unikális kulturális központtá válhat, amelyet mind a budapestiek, mind pedig a magyar és akár külföldi turisták is kiemelkedően jól ismernek, és kihagyhatatlan célpontjukká válik idővel. Mindezek mellett, vagy inkább mindezek előtt ugyanakkor megtartva azt az elsődleges funkcióját az épületnek, hogy ez a Magyar Művészeti Akadémia székháza, amiből fakadóan az akadémikusok hivatottak elsősorban művészeti tartalommal megtölteni, legyen szó képzőművészetről, zenéről vagy épp színházi előadásokról, népművészetről. Mindezek szintézise egy rendkívül egyedi hellyé varázsolhatja ezt a lenyűgöző épületet. Ha ezeket sikerül a legmagasabb szinten megvalósítani, akkor méltó versenytársa lehet a Vigadó a legnagyobb fővárosi kulturális intézményeknek.

Mennyire marketing-kérdés az intézmény népszerűsítése, és a nagyközönség számára való megismertetése?

R.Z.: Ez bizony különleges és rendkívüli kihívás. Egyértelmű, hogy komoly marketing és kommunikációs tevékenységet kell folytatni annak érdekében, hogy a Vigadó az emberek fejében és értékrendjében is végre a méltó helyét foglalhassa el. Látni kell azonban, hogy nemcsak az épület, hanem még a Magyar Művészeti Akadémia előtt is hosszú út áll, hogy az emberek többsége pontosan tudja, mit is csinál, milyen célokat is szolgál.

Ügyvezetőként mivel lenne elégedett jövőre ugyanekkor, vagy épp a kétéves mandátuma lejártakor?

N. Zs.: Az élményszerűséget szeretném minél látványosabban megjeleníteni a nagyközönség számára. Örömömre szolgálna, ha minél inkább találkozási ponttá válna a Vigadó mind az akadémikusok, mind pedig a művészek és a közönségük között. Szeretném, ha a külföldről idelátogatók, a határokon túlról érkező magyarok és az itthoniak is jelentős művészeti élményekkel gazdagodnának nálunk. A művészetnek van egy visszatükröző, alakító szerepe is. Itt találkozni lehet azokkal az alkotókkal és előadókkal, akik az MMA tagjai, akik érdemben alakítják a művészeti világot, és elősegítik, aktívan támogatják a különböző művészeti ágak átjárhatóságát. Premiereket, újdonságokat is szeretnék itt látni minél nagyobb számban. Az innováció is része programjaink tervezésének. Van egy erős evidencia, amely fölött talán elsiklik a tekintetünk: a Vigadó a nevében is megjeleníti a jókedvet! A jókedv pedig a kultúra egyik erőforrása. Ez az ünnepekhez és a mindennapokhoz egyaránt hozzátartozik. Programjainkon, kiállításainkon, koncertjeinken, rendezvényeinken, előadásainkon keresztül szeretném ezt érzékeltetni, láttatni.

Fotó: Walter Péter

Bővebben: MMA honlapján