A hónap műtárgya
1. Sztereofotó a Pesti Vigadóról (1865 körül)
Magántulajdon
2. Sztereoszkóp (1900 körül)
Tulajdonos: Ódon-Fon Kft.
2020. július és augusztus hónapban két különleges, szorosan összekapcsolódó tárgyat választottunk Hónap műtárgya sorozatunk főszereplőivé. A lencsés sztereo képnézegető (sztereoszkóp) és – a tulajdonos közlése alapján – nagyjából az 1860-as évek közepére datálható sztereofotó nem csupán a Pesti Vigadó, de a fényképezés történetének különleges szegletébe is visszarepít bennünket.
Sztereoszkópia: olyan képalkotási módszerek összefoglaló elnevezése, amelyekkel egyetlen képben a térlátás illúziója kelthető.
Sztereotípia (vagy térfénykép): olyan kettős fotó, amelynek két felét két szemmel egy időben nézve térhatású képet látunk. Ezt a térélményt azonban egy speciális eszköz, az úgynevezett sztereoszkóp segítségével élhetjük csak át.
A sztereofénykép az 1851-es londoni világkiállításon aratta első nagy sikerét, és már az 1860-as évekre rendkívüli népszerűségre tett szert. Második és egyben legnagyobb virágkorát az 1890-es évek és az 1910-es évek között élte. Hazai közgyűjteményekben nagyjából az 1870-es évektől találhatunk olyan sztereofotókat, amelyek már magyar fotográfusok munkáinak mondhatók.
A sztereofényképek forradalmasították a műtermen kívüli fényképezést: a felvételhez használt, viszonylag kis méretű lemezek ugyanis rövidebb megvilágítási időt igényeltek. A képek elkészítésekor így kevesebb ideig tartó mozdulatlanságot követeltek meg az alanytól, azaz nagyobb esély mutatkozott arra, hogy jó minőségű képek szülessenek. Sokféle hordozóra, sokféle technikával készítettek sztereoképeket, attól függően, hogy az adott korszak, illetve a felvétel helye mit tett lehetővé. Ezüstlemezre, üvegre, papírra fotózott verziók is ismeretesek, ahogyan a bonyolult nevű sztereo-dagerrotípia készítéséről is maradtak fenn tárgyi emlékek. Leggyakrabban azonban – az általánosan és széles körben elterjedt – albumin és fénynyomat sztereoképekkel lehet találkozni. A Pesti Vigadóról bemutatott sztereofotográfia is ez utóbbi kategóriába tartozik. Számos nagy magyar fotográfus neve is összefonódott a sztereofotóval, így Sterlisky Lipót és Klösz György is több ilyen fotográfia elkészítésével büszkélkedhet.
A ma ismert, ún. lencsés sztereonéző készüléket, a kaleidoszkóp feltalálója, Sir David Brewster szerkesztette meg 1849-ben, Jules Dubosq segítségével. A sztereokamera feltalálása John Benjamin Dancer nevéhez fűződik, aki 1856-ban szabadalmaztatta a készüléket. Sztereonézők változatos stílusban és minőségben lepték el a piacokat, és már a 19. század második harmadában a jómódú polgári családok szalonjainak állandó kellékeivé váltak. Nézegetni való sztereoképekre pedig egy egész üzletág szakosodott itthon is, különböző fotográfiai üzletekben, illetve Calderoni Váci utcai boltjában százával lehetett kapni a távoli világok városait, valamint a hazai tájakat bemutató sorozatokat.
Érdekesség, hogy hazánk első hazai helyszínelőképe is egy sztereofotó volt (ún. albumin sztereokép), amelyet 1861-ben készített gróf Teleki László családja. A május 9-e virradóra öngyilkosságot elkövető gróf holttestét örökítették meg ezzel a technikával Szervita téri házában.
***
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
2020.07.13. - 2020.09.06.
Történeti kiállítás 1849-től 2020-ig
