
Élménybeszámoló sorozat II.
Inspiratív Üresség
Urbán Tamara Eszter és Lengyel-Bebesi Tamás a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának Képi Ábrázolás szakának festő szakirányú hallgatói. Diáktársaikkal 2016. október 25-én Molnár Sándor Üresség című kiállítását tekintették meg Sulyok Miklós kurátor, művészettörténész, az MMA levelező tagjának tárlatvezetésével.
Pesti Vigadó: Hogyan értesültetek a tárlatról?
Urbán Tamara Eszter: Órán hallottunk arról, hogy olyan kiállítás van a Vigadóban, amelyet tanulmányaink szempontjából is érdemes volna megtekintenünk. Korábban Molnár Sándor művészetét részleteibe menően nem ismertük, de ismertük már nevét, hallottunk már róla.
Lengyel-Bebesi Tamás: A felvetést követően a Mesterség tárgyat tanító Appelshoffer Péter tanár úr nézett utána a kiállításnak, vette fel a kapcsolatot a szervezőkkel, járt utána hogyan tudnánk megnézni. Így kerültünk ma ide.
P.V.: Hogyan kell elképzelni egy a XXI. században festő szakirányon tanuló fiatal távolabbi terveit? Kétségtelen, hogy érdekesen hangzik, biztos sokak fantáziáját megfogja e téma. De mit lehet vele kezdeni, milyen terveitek vannak tanulmányaitok befejeztével?
Urbán Tamara Eszter: Ez egy BA képzés, festőművészeti diplomát tehát nem kapunk, így végzés után valamennyien szeretnénk még tovább tanulni a két éves mesterképzésen is. Terveim szerint tervezőgrafikára megyek tovább, hiszen a megélhetés is fontos szempont, s a tárlatvezetésen is elhangzott azért nem a festményeiből él Molnár sem.
Lengyel-Bebesi Tamás: A festő alapú dolgokon gondolkodom továbbra is, mert ugyan mindig viccesen hangzik, de máshoz nagyon nem értek, ugyanakkor ebben is érzem jól magam. Művészetmenedzsment képzésen gondolkodom, a Budapesti Metropolitan Egyetemen vagy a MOME-n (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) illetve a kurátorképzésen a Képzőművészeti Egyetemen. Mindenképpen a művészeti életen belül szeretnék maradni, ezzel szeretnék a továbbiakban is foglalkozni, s festőként is érvényesülni.
P.V.: Mi az, amit hasznosítani tudtatok a kiállításon? Mi az, ami leginkább megfogott benneteket a tárlatvezetésen?
Urbán Tamara Eszter: Már ahogy beléptem a kiállítói térbe a műtárgyak felkeltették érdeklődésemet, mert a transzcendens szakrális dolgok nagyon lekötnek és nagyon örültem, hogy ez bővebben is ki volt fejtve a tárlatvezetésen. Hasznos volt, hogy bemutatásra került a művész élete, vagyis a hozzájáruló jelentések is kifejtésre kerültek, mert így jobban bele lehet látni művészetébe, céljaiba, s könnyebben érthetőek az alkotások is.
Lengyel-Bebesi Tamás: Nekem az nagyon hasznos volt a tárlatvezetésben, hogy kiderült egy nagyon gazdag életmű utolsó időszakát láthatjuk. Egy gazdag életutat ilyen méltón lezárni mély nyomot hagyott bennem, mert ha látom az utolsó éveket, akkor felmerül bennem milyen az életmű korábbi időszaka, így Molnár egész életműve vált számomra érdekessé. Vagyis a teljes az életmű iránti érdeklődés felkeltése történt meg. Most már kiváncsi vagyok korábbi műveire, művészeti módszerére. Az alkotásai és az egész kiállítás amúgy roppant inspiratívan hatott rám, még úgy is, hogy komoly életkor különbség van köztünk, hiszen Molnár 80 éves, mi pedig most vagyunk huszonévesek, s mégis a mi korosztályunkhoz is hozzá tud adni, fel tudja kelteni az érdeklődésünket.
Urbán Tamara Eszter: Az Üresség cím ellenére is roppant inspiratív a tárlat.