Érdekességek a Pesti Vigadó történetéből
Lesti Árpád írása
Nyolc napra volt szüksége a magyar nemzetnek arra, hogy kitalálja milyen módon és milyen intézményesült formában tudná méltóképpen megőrizni szeretett nádoruk, Habsburg József Antal emlékét.
Habsburg József Antal nádorrá választásának 50. évfordulójára 1846-ban került sor, de az ünnepségek megtartását el kellett halasztani a hetven esztendős ünnepelt egyre súlyosbodó betegsége miatt, amely végül 1847. január 13-án bekövetkezett halálához vezetett. Tisztelői nyolc nap múlva már a József-emlékegyesület alapító ülésére iparkodtak, amelynek fő feladata nem kevesebb volt, mint a város első köztéri szobrával megőrizni a nádor emlékét - vagyis a Habsburgok elleni forradalom és szabadságharc előestéjén egy Habsburgnak kívánt örök időkre emléket állítani első pesti köztéri szobrával a nemzet.
1847. január 21-én megszavazták a választványt – és elnökéül Pest alpolgármesterét, Rottenbiller Lipótot –, melynek aktív résztvevői közt találjuk Hild Józsefet, Ybl Miklóst, Schedel (Toldy) Ferencet vagy éppen Széchenyi Istvánt is. Egyből kezdetét vette az anyagi javak gyűjtése, ugyanakkor nem volt ismert hová is kellene felállítani szobrát. A kérdés eldöntésének céljával ült össze a közgyűlés január 27-én a Redoute kistermében, s rövidesen eldőlt, hogy a résztvevők a József-piacot találják a legméltóbb helyszínnek. Ekkor már közel 5.000 pft gyűlt össze a szobor előállítására, valamint döntés született, hogy a „megbízandó művész elválasztásában e hon határaira nem szorítkozandik". Meg is rendelték a szobrot a müncheni Ludwig Schwanthaler szobrásztól, azonban az 1848-as forradalom és szabadságharc miatt lekerült a napirendről az emlékmű ügye. Egészen 1857-ig álltak a munkálatok, amikor egy másik müncheni szobrásztól, Johann Halbigtól került az megrendelésre, s 1858 augusztusában meg is vizsgálhatták terveit – Barabás Miklós festőnek voltak az élethűség miatt észrevételei.
A szobor Münchenben, a talapzat Pesten készült el, és várták a felavatás 1860. május 1-jei tervezett napját. Azonban erre nem került sort, két ok miatt: egyrészt vita alakult ki tájolásáról, másrészt – s ez a fontosabb – az uralkodó félt, hogy a „magyar" nádor szobrának avatása esetleg tüntetések sorozatát indítja el ellene. A 4,43 méter magas szoboralak így a régi városháza udvarán várta sorsa jobbra fordulását nyolc hosszú éven át. Az uralkodó 1868-ban engedélyezte a felállítását, őszre helyére is került, de a császár kívánságára csak következő év tavaszán, április 25-én került átadásra. A szoboravatóra érkező Felséges pár az egykori Városi Német Színház előtti tér (a Pesti Vigadó melletti épület helyén állt egykor e színház, így a mai Vörösmarty tér) irányából érkezett a József térre, az e célra Bécsből Pestre szállított pompás udvari fogattal. Nyomukban járt a szeretett nádor fia, József főherceg, aki ekkor már a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka volt.
Az ünneplő sokadalmat, az ország vezetőit, a kitüntetett művészeket (köztük Arany Jánost, Liszt Ferencet) felvonultató ünneplő sereget gyönyörűen díszített, kidekorált tér várta, míg a szomszédos épületeken a háromszínű nemzeti lobogók és az egyes vármegyék zászlói lengedeztek. A pompás ünnepségbe azonban belecsúszott egyetlen hiba is: a lepelnek a csaknem tízméteres emlékműről nem akaródzott lehullnia. Más megoldás híján, hatalmas létrát kerítettek, valaki felmászott rá, aki sikerrel járt: lehullt a lepel Pest első köztéri szobráról.
Hiába, József nádor szobra nem csak az első köztéri szobra volt a városnak, hanem az első szoborleleplezése is!
***
További Érdekességek a Pesti Vigadó történetéből:
Nemzeti Szalonból a Vigadó Galériába
Mikor Liszt és Wagner közösen játszott…
Korszakos koncert a zárt ajtók után
Táncoló Macskák a Pesti Vigadóban
Budavár és a Vigadó 333 éves közös múltja
