Hírek

Kiállítások - Portréfilm Kovács Péter festő-grafikusművészről
2021. 01. 31.
Kiállítások - Portréfilm Kovács Péter festő-grafikusművészről
Kiállítások - Portréfilm Kovács Péter festő-grafikusművészről

Kovács Péter festő-grafikusművész

A Trianoni békeszerződés 100. évfordulójának emlékére "Mert nem lehet feledni..." címmel mintegy félszáz képző- és iparművész alkotásait mutatta be az MMA Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata. A tárlaton kiállító művészek közül az MMA többekről portréfilmet készített, köztük Kovács Péter Kossuth-díjas festő-grafikusművészről, az MMA rendes tagjáról.

"Az így készült rajzaim java jókedvből született vagy jókedvet fakasztott, így szándékom és reményem szerint talán másoknak is okozhat örömöt."

- írta munkáiról a művész.

Kovács Péter 1943. június 15-én született Budapesten, 1949-től itt végezte általános és középiskolai tanulmányait, a Petőfi Sándor Gimnáziumban 1961-ben érettségizett. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1964 és 1970 között Fónyi Géza tanítványa volt a festő-szakon, bár a kezdetektől inkább a grafikai műformákhoz, technikákhoz vonzódott, s olyan művészeti vezérlő csillagai voltak, mint Barcsay Jenő és Kondor Béla.

A főiskolai tanulmányok lezárulása után fontos egzisztenciális segítséget adott számára az 1971 és 1974 között elnyert Derkovits-ösztöndíj.  Ezt követően egyéni kiállításokat rendezett, csoportos kiállításokon vett részt: a pályázatokon, szakmai biennálékon való részvételekkel fokozatosan állandó résztvevő lett a magyar képzőművészet fórumain, majd külföldi, elsősorban európai színtereken is bemutatkozhatott. Tudatos törekvése volt, hogy a hazai részvétel mellett a nemzetközi művészeti életben is jelen legyenek alkotásai. A pályája során elnyert ösztöndíjak, a kiállítási díjak, a művészeti díjak – az 1985-ben elnyert Munkácsy-díj, a 2000-ben elnyert Kiváló művész-elismerés és a 2008-ban elnyert Kossuth-díj – egy tudatosan és szisztematikusan dolgozó, műveivel a kor kihívásaira roppant érzékenyen reflektáló művész portréját rajzolják meg.

Műterme 1978-1979-ben a budapesti Cházár András utcában, 1979 és 1998 között a Pannónia utcában volt, 1998 óta napjainkig a Kelenhegyi úti műteremházban dolgozik. Munkásságában nincsenek egymástól elkülönülő korszakok, nagyobb váltások, és ez műveinek tartalmi és formai-technikai jellemzőire egyaránt érvényes megállapítás. Alkotásainak fókuszában az 1970-es évektől az emberalak, az emberi test áll, amelyet a festészeti és grafikai eszközöket egyszerre alkalmazó, a szín és a vonal együttes kifejező erejére alapozott, expresszív hangvételű kompozíciókban jelenít meg. A nagyméretű, esetenként diptichonokká, triptichonokká alakított művek mellett fontosak művészetében azok a kisméretű, feljegyzés-szerű füzetlapok, „firkafélék" is, amelyeket a művész állapotrajzoknak nevez. „Az a tehetetlen-kíméletlen intimitás, alanyiság, amely egy ilyenféle lapnak (egyik) jellemzője lehet – hasonlatosan a kézíráshoz – nagyon személyes és egyedi. Amikor összerakom ezeket a lapokat, az egyes darabok őrzik ugyan a jellegüket, de együtt az általános-fogalmi felé érzem megváltozni a válogatást." – fogalmazta meg az e műsorozatot jellemző jegyekről a művész. Az egyedi kompozíciók, a rajzok mellett az 1990-es évektől sokszorosított grafikákat, litográfiákat és rézkarc-hidegtűket is alkot, de gyakran ezeket a lapokat is felülrajzolja, egyedi beavatkozásokkal dúsítja. A rendkívül feszült, az emberi lét alapkérdéseire választ kereső, tragikus életérzéseket tolmácsoló művek ellenpontjaiként születtek, születnek meg Kovács Péter műhelyében azok az illusztrációk, amelyek klasszikus irodalmi alkotások – főként mesék – és jelenkori írók és költők műveinek kísérőrajzaiként könyvek és kiadványok lapjain kaptak és kapnak nyilvánosságot. „Az így készült rajzaim java jókedvből született, vagy jókedvet fakasztott, így szándékom és reményem szerint talán másoknak is szerezhet örömet." – írta e munkáiról a művész.

A múló aktualitások világától távol, a különböző művészeti csoportosulások körein kívül, a személyes vonzódásoknak és kötődéseknek engedelmeskedve, kizárólagos esztétikai-művészeti feladatvállalások szellemében épült fel, és bontakozik tovább napjainkban is az a festészeti-grafikai oeuvre, amely a 20. század utolsó harmadának, az 21. század első évtizedeinek autentikus, mély értelmű Közép-európai, magyar művészeti tükröztetése.

Forrás

***

Kiállításokhoz kapcsolódó további tartalmaink:

A plakátoknak az utcán a helye? 

Családi hagyomány, céges tradiciók

Bemutatkozik az Elfolyó idő 

Elérhető a PoszTerra katalógus

Az Elfolyó idő online megnyitója

Épül a "Poszterra" kiállítás

Keresztes Dóra: Vigyorgó búbánat - A hónap műtárgya / február

Anyanyelve a cselló

Szerényi Béla hangszerkészítőmester, népzenész

Portréfilm Kelecsényi Csilla textilművészről

Csíkszentmihályi Róbert: Gépember - A hónap műtárgya / január

Portréfilm Kárpáti Tamás festőművészről 

Portréfilm Hauser Beáta gobelinművészről 

Portréfilm Geszler Mária keramikusművészről 

Csikszentmihályi Róbert kiállítás - online megnyitó

„Többet kaptam, mint amit adtam…"

Portréfilm - Árendes József Munkácsy-díjas tervezőgrafikus

Csurka Eszter: Trianon - A hónap műtárgya / december

Kisfilm Baráth Ferenc grafikusról 

"Mert nem lehet feledni" - Online kiállításkatalógus

Hangszerművészet a Kárpát-medencében 

Kisfilm Fekete György belsőépítészről

"Mert nem lehet feledni" katalógus 

Kisfilm Végh András kiállításáról

Jagicza Patrícia: Doppelgänger - A hónap műtárgya / november

Végh András: Hidak - A hónap műtárgya / október