Szenes István Ybl Miklós-díjas, Érdemes művész címmel kitüntetett magyar belsőépítész. A Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának rendes tagja, 2017-től a Tagozat vezetője. A Képzelet és Valóság című kiállítás a belsőépítész 50 évre nyúló szakmai életútjából széles válogatást mutat be a teljesség igénye nélkül.
Imre Hanna interjúja.
Első művészeti törekvései között a grafikái, rajzai tarthatók számon, és a díszlettervezés érdekelte leginkább a továbbtanulás szempontjából. Milyen út vezetett innen mégis a belsőépítészet irányába?
A sors adott számomra löketet a pályaválasztási procedúra során. Fiatalságom meghatározó élménye és egyben munkatapasztalataim egyik első állomása a Filmgyár (Mafilm) volt, ahol is háttérfestő-díszletfestő segédként dolgoztam, mindeközben a Képzőművészeti Főiskolára készültem, de a jelentkezésemet visszautasították. Viszont az Iparművészeti Főiskola építész-belsőépítész szakára felvettek - ez abban az időszakban volt, amikor a mai nagy nevű grafikusok, kortársaim is ide szegődtek a "Képző" helyett. Én nem éreztem magamban olyan tehetséget, hogy mértékadó képzőművész legyek, mert valahogy sokkal több realitásérzékkel rendelkeztem. A térhez, mint olyanhoz másképpen vonzódtam, így tulajdonképpen jól alakult a sorsom a felsőfokú tanulmányaim tekintetében. A diplomaszerzést követően nagy meglepetésemre hatalmas megtiszteltetés ért: a KÖZTI-ben (Középülettervező Intézet, majd később Középülettervező Vállalat) kínáltak fel számomra munkalehetőséget. Fegyelmezetlen, fiatal lelkemnek nagy szüksége volt egy professzionális, komoly hangvételű munkakörnyezetre, amely kereteket adott nekem mind egyénileg, mind pedig szakmailag: ettől a közegtől tartást, belső rendet, egyfajta rendszert kaptam.
20 évet töltött a KÖZTI-nél. Hogyan alakult szakmai élete e meghatározó két évtized alatt?
Fél évre a munkába állásomat követően máris igen fontos megbízásokra tettem szert: többek között egy építész kolléganővel közösen megkaptuk a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola új épületének projektjét. A számos fontos feladat között nagy hangsúlyt kaptak munkáimban az egészségügyi létesítmények, ezek belső tereinek megtervezése. Ez nem volt könnyű feladat, mert meg kellett találni a praktikum és a design harmóniáját, azt a fajta munkamódszert, melynek segítségével egy belsőépítész is hozzájárulhat ahhoz, hogy a létesítménybe kerülő, kiszolgáltatott helyzetben lévő betegek mihamarabb meggyógyulhassanak, hogy ottlétük során enyhülhessen belső riadalmuk. Otthonos színvilággal, a formák, a tér barátságossá tételével, egy "emberi", bizalmat ébresztő közeg létrehozásával, a steril elemek minimalizálásával ez lehetséges. Kezdeti ambícióim alapján a díszlettervezést egyfajta köztes állapotnak gondolom a képzőművészet és az iparművészet között. Ugyanakkor az enteriőrök kialakítása „kicsit díszlettervezés" is, hiszen itt is jelenetekhez, életszituációkhoz kell a közegeket megálmodni. Bele kell helyezkedni ezekbe a jelenetekbe, a szereplők "bőrébe bújni", és ennek alapján létrehozni az ehhez illő enteriőrt, közeget… mindig ez a nagy feladat!
Melyek azok a legfontosabb karakterjegyek, melyek elengedhetetlenek a belsőépítészeti munka során?
A legfontosabb a tisztelet és a szerénység a mindenkori feladat iránt. A belsőépítészet egyfajta szolgálat, amelynek alkalmával a művészeti kifejezőerő is megnyilatkozik. Nagyon fontos, hogy az adott illető képes legyen az önfeladásra, ha ezt a hivatást választja. A művészi kifejezésmód természetesen helyt kap ugyan az alkotói folyamat során, de mégiscsak egy alkalmazott művészeti ágról beszélünk, ahol ki kell szolgálni a megrendelő igényeit, és a „kész termékkel" eleget kell tenni az előre meghatározott funkciónak és a megbízónak is.
Miben változott mára a munkafolyamat? Könnyebb vagy nehezebb dolga van ma egy enteriőr tervezőnek?
Pályafutásom kezdetén mindent a belsőépítészek terveztek, rajzoltak meg, akkoriban semmit nem lehetett megvenni, mindent saját kútfőből kellett kitalálni és megvalósítani. A bútorok is saját tervek alapján kerültek legyártásra - gyárak, szakemberek híján ma erre már nem is lenne lehetőség. Manapság inkább, ha van is egyedi kérés, a belsőépítészek is terveztetnek, megbíznak valakit a speciális feladatok elvégzésével. A munkafolyamat egy része egyfajta válogatássá alakult át, mivel nehezebb legyártatni egy kivitelezővel, viszont, beszerezni a kereskedelemből sokkal könnyebb.
A Pesti Vigadóban megrendezett kiállítás címének a Képzelet és Valóság-ot választotta. Ez a két, a jelen kiállításon egymással kapcsolatba hozott világ az ars poeticájában is fontos szerepet kap. Művészeti hitvallás: hogyan tud ez megmutatkozni a kiállított elemeken keresztül?
A szóban forgó kiállítás az eddigi életutamat foglalja össze, a Képzelet és a Valóság, a design és a praktikum közötti különbségeket jeleníti meg és azt, hogyan köthető össze ez a két-két fogalom egymással. A földszinti kiállítótér pályafutásom legmeghatározóbb munkáiból, a legfontosabb állomásokból nyújt áttekintést: itt szálloda, színház, múzeum, bank és irodaház, kórházépületek és iskolák, követségek belső terei jelennek meg egy-egy tablón. Az alsó szinten pedig egy további válogatás látható a teljesség igénye nélkül. A legfontosabb kulcsszó a tárlat egészének tekintetében a Harmónia – környezetünk egyes elemei és az emberek igénye között! Ezen fogalom köré szervezem mind magán, mind szakmai életemet. Hitvallásom, hogy alkotásaim során kiegyensúlyozottságra törekszem, és olyan tereket igyekszem alkotni, amelyekben az embereket pozitív benyomások érik, felfedezik a környezet fontosságát és kifejező erejét.
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
***
További interjúk elérhetőek:
„Misszióm a magyar kincseket megismertetni a világgal." - Beszélgetés Keller András idén március 15-én Kossuth díjjal kitüntetett hegedűművésszel, a Keller Quartet alapítójával, a Concerto Budapest zeneigazgatójával a zenekar életéről, a mesterek hagyatékáról és a magyar komolyzene csodájáról. Fotó: Marjai Judit (1. rész)
„Misszióm a magyar kincseket megismertetni a világgal." - Beszélgetés Keller András idén március 15-én Kossuth díjjal kitüntetett hegedűművésszel, a Keller Quartet alapítójával, a Concerto Budapest zeneigazgatójával a zenekar életéről, a mesterek hagyatékáról és a magyar komolyzene csodájáról. Fotó: Marjai Judit (2. rész)
"Nem törődtem azzal, hogy mi a rend és mi a trend." - Hager Ritta textil-képzőművésszel, a nemzet művészével és az MMA rendes tagjával plasztikus felvetésű gobelin technikájáról, 1986-os vigadóbeli kiállítása hatásairól beszélgettünk 90. születésnapja és a Pesti Vigadóban 2021-ben nyíló kiállítása alkalmából.
"A plakát üzenet" - A Magyar Művészeti Akadémia a V4-ek megalakulásának 30. évfordulójára készült, mintegy 150 művet bemutató, nemzetközi plakátkiállítása a visegrádi országok 3-3 legkiemelkedőbb plakátművészének alkotásaiból válogat. A kiállítás kurátorával, Ducki Krzysztoffal, beszélgetésünk során a plakátművészet alakulására és átalakulására, a plakátok mai világban elfoglalt helyére reflektáltunk.
"Méltó módon reprezentálja a magyar zenei kultúrát." - A Nemzeti Filharmonikus Zenekar története 1923-ban kezdődött, amikor megalakult a Székesfővárosi Zenekar, mely hamarosan Budapest zenei életének egyik központja lett. A Pesti Vigadó évek óta otthonául szolgál koncertjeiknek, amelyek között a Lukács bérlet és a Pászti bérlet előadásai is megtalálhatóak. Herboly Domonkos főigazgató úr segítségével lehetőségünk adódott arra, hogy megismerjük a Zenekar és Énekkar mögött álló gondolatokat és értékeket, továbbá értesüljünk a következő időszakot érintő terveikről.
„Az emberi lélek megújulhat a zene hallgatása közben" - Bényei Tamás Kossuth-díjas magyar dzsesszzenésszel, a Hot Jazz Band együttes alapító tagjával és vezetőjével beszélgettünk inspirációkról, arról, mit jelent számára a jazz, mi a titka az idén 35 éve fennálló bandának.
„Többet kaptam, mint amit adtam…" - Farkas Ádám szobrászművésszel, az MMA rendes tagjával, elnökségi tagjával, az MMA Oktatási, Képzési és Tudományos Bizottságának elnökével a pályájáról, a családi örökségről, köztéri alkotásairól és a Nemzet Művésze kitüntetéséről beszélgettünk.
"...semmiről nem tehettem - azon kívül, hogy dolgoztam." - interjú Bertalan Tivadar Kossuth-díjas festővel, grafikussal, látványtervezővel és íróval, az MMA rendes tagjával 90. születésnapja alkalmából
"Építészeti mesemondónak szoktam hívni magamat..." - interjú Zubreczki Dáviddal az Urbanista blog alapítójával
"... a képnek meg kell szólalnia..." - interjú Haris László fotóművésszel, az MMA rendes tagjával, a Magyar Fotóművészek Szövetségének volt elnökségi tagjával a Fotóhónap projektről
"Mindegyik program egyedi és különleges." - interjú Záborszky Kálmán karmesterrel, az MMA rendes tagjával, a Zuglói Filharmónia művészeti vezetőjével a Pastorale családi sorozatról
