Hírek

2021. 05. 13.

LXXX | Online megnyitó

Csíkszentmihályi Róbert a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas éremművész, szobrászművész, érdemes művész 80. születésnapja alkalmából életmű-kiállítás nyílt a Pesti Vigadó V. emeleti kiállítótermében. A 2020. december 15. és 2021. június 20-a között felállított tárlat – a járványügyi protokollnak megfelelően – holnaptól látogatható. Az online megnyitón Wehner Tibor kurátor, és Stefanovits Péter, a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának vezetője köszönti a művészt és vezeti be a kiállítást.

Elgondolkodtató, hogy a szobrász mesterség eszköztára a szoborkészítés több ezer éves története során szinte semmit sem változott. Ebben az ósdi szellemi »műhelyben« érzem jól magam." (Csíkszentmihályi Róbert)

Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész
Az 1940-ben Budapesten született Csíkszentmihályi Róbert már gyermekkorában nagy érdeklődést tanúsított a rajzolás és a festés iránt. 1954-től 1958-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba járt Budapesten, majd 1960 és 1965 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol mesterei Pátzay Pál és Szabó Iván voltak. Már a Török Pál utcai iskolában magával ragadta Somogyi József munkássága, majd a főiskolán Borsos Miklós és Medgyessy Ferenc művészetének bűvkörébe került, és meghatározó volt számára Barcsay Jenő egyénisége és alkotói magatartása.
1965 és 1975 között művészpedagógusként is tevékenykedett, majd 1975 óta önálló művészként dolgozik. 1965 és 1967 között általános iskolai rajztanár volt Vác-Deákváron, majd a budapesti Kirakatrendező Iskola rajz-művészettörténet tanáraként dolgozott. 1967 és 1975 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola (Budapest) tanára, 1971-től 1972-ig a zebegényi Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskola tanára volt.
Csíkszentmihályi Róbert munkássága összetett, sokrétű, a szobrászat minden területét és ágazatát, megannyi műformáját és műfaját, csaknem minden anyagmegmunkálás-módját és technikáját felöleli. A hatvanas évek közepe óta épülő oeuvre művei a kezdetektől napjainkig jelen vannak a magyar művészet hazai és külföldi kiállítási fórumain, számos kompozíciója gazdagítja a rangos hazai és külföldi köz- és magángyűjtemények anyagát, és megannyi alkotása lelt otthonra – ugyancsak idehaza és a határokon túl is – a köztereken és a középületekben.
Művészetében azonos súllyal jelennek meg a tradicionális kisplasztikák, a kisszobrok, kiállítási plasztikák, az érmek és plakettek és a megbízásra készített monumentális emlékművek, emlékszobrok, díszítő plasztikák, díszkutak, valamint a síremlékek és az épületekhez kötődő emlékjelek. Fontosak a szakrális, az egyházi épületekbe, a templomokba vagy közvetlen környezetükbe komponált és került kompozíciói.
Egyes alkotóperiódusaiban a különböző fafajták megmunkálása, majd a kövek megfaragása, máskor a mintázott plasztikák bronzba öntése domináns tevékenységében. Művészetének meghatározó sajátossága az anyagszerűség, az adott anyag megmunkálásának adekvát volta, a kivitel precizitása és eleganciája. Egy-egy tárgycsoportot (például órák) feldolgozó műsorozat mellett Csíkszentmihályi Róbert csaknem minden művében az emberalak, vagy az állati lény, az állati test jelenik meg a realista szemléletű megformálás vagy a stilizáció különböző fokozatai által árnyalt megjelenítésben, s alkotói szemléletében a művész a figurativitás határait sohasem lépi át: a legelvontabb munkája is őrzi a valóságra vonatkozó utalásokat, a természetre vonatkoztató jellegzetes vonásokat, motívumokat.
Pályája a természet lényeit megragadó domborművekkel és kisplasztikákkal indult, amelyek közül kiemelkedő jelentőségű a Bociölő (1963), a Fekvő bika (1965), az Ős (1968), a Mítosz (1970) és a Csiga bemutatása (1973) című kompozíció. A bensőséges hangulatú, mészkőbe faragott kompozíciókat mintegy megkoronázta a Dániába került, öntöttvas Utolsó szarvas emlékműve (1970).
A kisplasztikák és kisszobrok megalkotása mellett a hetvenes évektől egyre több köztéri megbízást teljesített (Herman Ottó-emlékkút, Felszabadulási emlékmű, a vatikáni Magyar Kápolna domborművei, ezt aktív éremművészeti alkotótevékenység kíséri.
A nyolcvanas évektől megjelentek művészetében a stilizált, egyedülálló, felmagasodó, a részletezést kerülő, nagy, sima palástokkal övezett figurákat megjelenítő, mészkő és márvány idol-szobrok, amelyek közül több köztérre is került (Zene, Budapest, 1981), s amelyeknek később bronz-változatai is készültek (Gépember, 1988).
Egymással szoros tematikai és formai kapcsolat jellemzi az összefüggő műcsoportok alkotásait: a hetvenes évek második felétől a nyolcvanas évtized közepéig készült Idő-sorozat kompozícióit, a nyolcvanas évek második felében megszületett kétfigurás kisbronzok együttesét. Míg az óra-sorozat a meditáció, a merengés, a mozdulatlanság állapotát sugallja, a kétfigurás kompozíciók a mozgalmas akciók terepei voltak.
A kilencvenes évektől a bronzba öntött, fába és gránitba faragott állatember-szobrokat, az apokrif lények műegyütteseit készítette el, amelyek közül néhánynak készült nagyméretű változata is (Atléta, 1998). Ez a műsorozat egyedülálló művészeti jelenség a jelenkori magyar szobrászatban: az abszurd, ironikus, groteszk szemlélet, a szürrealisztikus látásmód, az emberi karakterrel felruházott, emberi tulajdonságokat hordozó és tükröztető állat-egyéniségek sora a korszak tipikus figuráit, jellemeit állítja elénk. A szárnyas-nőalak, a vaddisznó-férfi, az őzgida-leány, a menyét-nőstény pontosan annyira állat, mint amennyire ember is: az emberi és állati vonásokat, tulajdonságokat szintézissel interpretálják ezek a munkák.
Öt évtizedet átfogó éremművészeti munkásságát a minőség és a művészi lelemény egysége jellemzi. Ebben is a hagyomány őrzője és a klasszikus eszmények szellemében történő műalakítás megújítója.
Csíkszentmihályi Róbert pályakezdése óta rendszeres résztvevője a magyar művészet különböző fórumainak: műveit rendszeresen közönség elé tárta önálló kiállításain és a művésztársaival közösen rendezett tárlatokon, folyamatosan jelen volt az országos seregszemléken és a külföldön rendezett magyar művészeti bemutatók, szobrászati és éremművészeti kollekciók anyagában is szerepeltek alkotásai.
Művészetét 1974-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. 1983-ban Érdemes Művész lett, Budapest Főváros Művészeti-díját 1988-ban kapta meg. 2001-óta a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze. Pest Megyéért Emlékéremet kapott 2005-ben, 2007-óta Szentendre Város Díszpolgára. 2013-ban Kossuth-díjat kapott. Abszurditásokkal átitatott szobrászati formanyelvéért és világképéért, magas szakmai kvalitású tradicionális kisplasztikáiért, monumentális emlékműveiért és szakrális kompozícióiért kapta meg 2014-ben a Nemzet Művésze elismerést.
A szobrászi munkásság mellett Csíkszentmihályi Róbert tevékeny résztvevője a művészeti életnek, illetve a szobrász-szakmának is: aktívan részt vesz a szentendrei művészet mindennapjaiban, számos művésztársaság, művészközösség tagjaként (Magyar Szobrász Társaság, Szinyei Merse Pál Társaság, Magyar Művészeti Műhely, Unicornis Csoport) vállal szerepet, és szakértőként évtizedek óta közreműködik zsűrikben, pályázati bírálóbizottságokban. A Magyar Művészeti Akadémiának 2013 óta rendes tagja.

***

Kiállításokhoz kapcsolódó további tartalmaink:

Riport Hager Rittával

Hungarikumok készítői

Portréfilm Péterfy László szobrászművészről

Mi vagyunk a balladából

Utisz útjai

Százhúsz év tapasztalat

Portréfilm Nagy János szobrászművészről

Minden, ami tekerő

Tovarisi Konyec! - A hónap műtárgya / március

Bemutatkozik az Elfolyó idő