Nagy Márta Zsuzsa interjúja

A Debreceni Református Kollégiumban érettségizett, testvére Hegedűs Béla református esperes, püspök helyettes volt. Hogy jut eszébe egy református családban nevelkedett ifjúnak, hogy a szigorúbb elveket valló vallásos világtól egy ennyire távol eső, szabad szakmát válasszon?

A színház varázsa már általános iskolás koromban megérintett. A családunknak akkoriban bérlete volt a Kecskeméti Katona József Színházba. Abban az időben Ruszt József volt a főrendező és olyan nagynevű színészekkel dolgozott együtt, mint Gábor Miklós, vagy Andorai Péter. A Debreceni Református Kollégiumban Nagy Mihályné Erika néni volt a magyartanárom és sok vers- és prózamondó versenyre küldött. Középiskolai diákokként lehetőségünk nyílt arra is, hogy a debreceni kamaraszínházba és a nagyszínházba színházi bérletünk legyen. Rendkívül érdekelt ez a színházi világ, a színház légköre, az előadások érzelmi töltete olyan hatással volt rám, ami meghatározta pályaválasztásomat. Egyszer megláttam az utcán egy plakátot, amin az Alföld Ifjúsági Színpad reklámozta magát. Elmentem hozzájuk és megkérdeztem hogyan lehetne ide bekerülni. Thuróczy Gyuri bácsi vezette ezt a gyermekszínjátszó társulatot, melynek a próbái szerda és péntek esténként 6 órától 10 óráig tartottak. A református gimnázium szigorú szabályai miatt, meg kellett keressem az iskola akkori igazgatóhelyettesét, hogy engedélyezze a kollégiumon kívüli késői kimaradást. Nagyon megszerettem ezt a színjátszókört, melynek 2 évig voltam a tagja.

A gimnázium után felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ami első próbálkozásra nem sikerült. Kállai Feri bácsi volt akkor a vizsga elnöke, aki azt tanácsolta, hogy dolgozzak még egy évet színháznál és jövőre próbálkozzam újból. Így hát, mivel Tiszakécskéről származom, a közeli Kecskeméti Színház Stúdiójába jártam egy évet, majd ismét felvételiztem és a Kerényi Imre - Huszti Péter osztályba kerültem. Kiváló tanáraim voltak: Hegedűs Géza, Gáti József, Versényi Ida, Szabó István, Bálint András, Sőtér Magda stb.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola után Szegeden, Győrben, majd végül 1997-től a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban dolgozik jelenleg is. Mi vonzotta a vidéki színházak felé?

Az utolsó két évben tanárom volt Ruszt József. Amikor diplomáztam, őt Szegedre hívták főrendezőnek és az évfolyamunkból 7 diáknak felajánlotta, hogy csatlakozzanak hozzá, mert a Szegedi Nemzeti Színház társulatát fiatalítani szerette volna. Én is az általa hívott végzős diákok között voltam, így kerültem Szegedre. Nagyon jó kis csapat alakult ki. Tulajdonképpen azért is mentem elsősorban vidékre, mert hívtak és nagyon fontos volt az, hogy Ruszt József hívott, akivel a főiskolán is szerettem együtt dolgozni.

Ön szerint mi a vidéki színházak szerepe ma? Megyei jogú városban működő színházként, a megyére milyen mértékben van hatásuk és felelősségük?

Szerintem a vidéki színházaknál a népszínház jelleg az előremutató, hiszen mindenfajta műfajt kell játszani a bérletrendszer követeztében. Míg a fővárosi színházakban 3-4 bemutató van egy évadban, addig nálunk 13 színdarab, majd miután lementek a bérletes előadások, utána sajnos akármilyen sikeres is volt egy darab, azt levesszük a repertoárból és a következő évadban másik 13 előadással készülünk. Ezek magukba foglalnak a mesedarabtól kezdve a musicalen, a vígjátékon, a drámán keresztül az operettig, szinte mindent. Most már hogy Nemzeti Színház vagyunk, operát és balettet is játszunk. Míg Budapesten lehet egy színház rétegszínház, amelyik csak zenés műfajt, vagy kabarét ad a nézőknek, itt vidéken több réteg igényeit kell figyelembe venni, ráadásul nem csak egy város, hanem egy egész megye, vagy körzet igényeit is. A mi esetünkben, Pest, Csongrád és Szolnok megyéből is járnak hozzánk bérletes nézők.

Az ország más területein élőket is biztosan érdeklik a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban futó színdarabok. Van-e arra lehetőség, hogy az előadásokkal „turnézzanak"? Szoktak -e együttműködni fővárosi, vagy más vidéki színházakkal?

A színház vezetősége arra törekszik, hogy minél több fesztiválon ott legyünk. Idén Fertőrákoson, Szarvason és Szigligeten voltunk. Egyébként a Thália Színházban is szokott lenni színházi fesztivál és a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, amikor csak teheti, részt vesz rajta. Az idei évadzárón Cseke Péter igazgató úr közölte velem és feleségemmel Danyi Judittal, – akivel együtt játszunk a Jövőre, veled, itt 2 című darabban, – hogy mi fogjuk képviselni a Kecskeméti Színházat a Szarvasi Vízi Színház programjában, mert az eredetileg tervezett darab betegség miatt nem kivitelezhető. Egy kicsit megijedtünk, mert a darabunk egy stúdióelőadás és addig csak 60 fős nézőközönségnek játszottuk, a Vízi Színház pedig 1200 férőhelyes. Nagy örömünkre annyira jól fogadta a közönség a darabot, hogy a feleségem meg is kapta a legjobb női főszereplőnek járó díjat, amelyet a XI. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál díjátadó gáláján vehetett át.

A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban eltöltött 23 év alatt, melyek voltak a legmeghatározóbb szerepei?

Tulajdonképpen mindegyik egy-egy feladat, kihívás a számomra. Ami furcsa és váratlan helyzet elé állított, az Katona József: Bánk Bán című darabjában, maga Bánk Bán megformálása volt, mert én nem vagyok egy hős alkat. Nagyon szerettem a kétszereplős darabokat, amelyeket szintén a feleségemmel együtt játszottunk: Liselotte és a május, vagy A háború, hármasban című műveket, de ugyanígy a Jövőre Veled itt előadásokat is. Továbbá számos olyan karaktert, figurát játszottam például: Dandin Györgyöt, Gyuri pincért, Amphitryont, dr. Béres Józsefet, Churchillt stb., amelyekre jó szívvel emlékszem vissza. Közel 130 szerepet játszottam és mindegyiket szerettem.  

A Pesti Vigadó színpadán a Szó-Szín-Játék sorozat részeként, november 8-án lesz látható a Szerednyey Béla által rendezett Jövőre, veled, itt 2 előadás, amelyben a feleségével, Danyi Judittal játszik. A sors fintora, hogy az előadásban is egy szerelmespárt kell alakítaniuk. Mennyire segítette, vagy éppen nehezítette ez a próbafolyamatokat?

Ilyen darabok esetében nagy előny, hogy mi egy összeszokott páros vagyunk, a 26 évnyi házasságunk következtében is. Mivel nálunk ilyen sok bemutató van, egy-egy darabra nagyon kevés idő jut felkészülni. A Jövőre, veled, itt 2 előadásnál a próbafolyamatokra is csak szűk 4 hét állt rendelkezésünkre, a mű pedig 80 oldal. Mikor ilyen rövid idő alatt kell szövegezni, próbálni, és a rendezői instrukciókat fogadni, ahhoz nagyon fontos, hogy összeszokottak legyünk, hisz vannak a darabban olyan intimebb helyzetek, ahol mondjuk egy másik kollégával nem biztos, hogy egyik percről a másikra dűlőre tudunk jutni. Ebben az esetben hatalmas előny az, hogy házasok vagyunk és ismerjük egymás mozdulatait, reakcióit és ha esetleg valami zavar támad, tudunk egymásnak segíteni.

Mik a jövőbeni tervek? A Jövőre, veled itt 2 előadáson kívül, milyen darabokban lesz még látható az őszi évadban?

Ami biztos, hogy a Georg Büchner: Leonce és Léna, Ray Cooney: 1x3 néha 4, Agathe Christie: Pókháló, Wilder: A mi kis városunk, Petőfi Sándor: Tigris és hiéna című darabokban fogok játszani az idei évadban.

***

PROGRAMAJÁNLÓ

SZÓ • SZÍN • JÁTÉK - Bernard Slade: Jövőre, veled, itt 2 

További interjúk elérhetőek:

„…megmaradhatnak az alapértékek, így a szellemiséget intézményesítjük…" - Dr. Kucsera Tamás Gergely filozófus, eszmetörténésszel a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárával, az MMA levelező tagjával a filozófiáról, az Akadémia feladatairól, céljairól és a pandémia okozta helyzetről beszélgettünk őszi akadémiai székfoglalója apropójából.

„Többet kaptam, mint amit adtam…" - Farkas Ádám szobrászművésszel, az MMA rendes tagjával, elnökségi tagjával, az MMA Oktatási, Képzési és Tudományos Bizottságának elnökével a pályájáról, a családi örökségről, köztéri alkotásairól és a Nemzet Művésze kitüntetéséről beszélgettünk.

"...semmiről nem tehettem - azon kívül, hogy dolgoztam." - interjú Bertalan Tivadar Kossuth-díjas festővel, grafikussal, látványtervezővel és íróval, az MMA rendes tagjával 90. születésnapja alkalmából.

"... a képnek meg kell szólalnia..." - interjú Haris László fotóművésszel, az MMA rendes tagjával, a Magyar Fotóművészek Szövetségének volt elnökségi tagjával a Fotóhónap projektről.

"Az elsődleges cél az alkotók elismerése" - A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Képzőművészeti Tagozata idén ősszel is megrendezi az általa díjazott hazai képzőművészek munkáinak szelekciójából létrehozott tárlatát. A kiállítás kapcsán Stefanovits Péter Munkácsy Mihály-díjas képzőművésszel, az MMA rendes tagjával, a Képzőművészeti Tagozat vezetőjével beszélgettünk.

„Felejthetetlen élményeket, örömöt, reményt adjunk az embereknek..." - Devich Mártont a Bartók Rádió igazgatóját, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek (MRME) vezetőjét kérdeztük arról, milyen jövőbeli célok motiválják és milyen múltbéli élményekre, tapasztalatokra, tudásra építkeznek az MRME-vel.

„A keresztény művészet iránti érdeklődés nem csupán a hívőket jellemzi." - Kontsek Ildikóval, a Keresztény Múzeum igazgatójával az 1938-ban Budapesten tartott 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékezetét feldolgozó Legyetek tanúim című, a Pesti Vigadóban 2021. augusztus 3-ától látogatható kiállításról beszélgettünk.

"A belsőépítészet (…) szolgálat" - Beszélgetés Szenes István Ybl Miklós-díjas, Érdemes Művész címmel kitüntetett belsőépítésszel, a Képzelet és Valóság című, 50 évre visszanyúló szakmai munkájából nyílt életmű-kiállítása kapcsán. 

„Misszióm a magyar kincseket megismertetni a világgal." - Beszélgetés Keller András idén március 15-én Kossuth díjjal kitüntetett hegedűművésszel, a Keller Quartet alapítójával, a Concerto Budapest zeneigazgatójával a zenekar életéről, a mesterek hagyatékáról és a magyar komolyzene csodájáról. (1. rész)

„Misszióm a magyar kincseket megismertetni a világgal." - Beszélgetés Keller András idén március 15-én Kossuth díjjal kitüntetett hegedűművésszel, a Keller Quartet alapítójával, a Concerto Budapest zeneigazgatójával a zenekar életéről, a mesterek hagyatékáról és a magyar komolyzene csodájáról. (2. rész)

"Nem törődtem azzal, hogy mi a rend és mi a trend." - Hager Ritta textil-képzőművésszel, a nemzet művészével és az MMA rendes tagjával plasztikus felvetésű gobelin technikájáról, 1986-os vigadóbeli kiállítása hatásairól beszélgettünk 90. születésnapja és a Pesti Vigadóban 2021-ben nyíló kiállítása alkalmából.

"A plakát üzenet" - A Magyar Művészeti Akadémia a V4-ek megala­ku­lá­sának 30. évfordulójára készült, mintegy 150 művet bemutató, nemzetközi plakátkiállítása a visegrádi országok 3-3 legkiemelkedőbb plakátművészének alkotásaiból válogat. A kiállítás kurátorával, Ducki Krzysztoffal, beszélgetésünk során a plakátművészet alakulására és átalakulására, a plakátok mai világban elfoglalt helyére reflektáltunk.

"Méltó módon reprezentálja a magyar zenei kultúrát." -  A Nemzeti Filharmonikus Zenekar története 1923-ban kezdődött, amikor megalakult a Székesfővárosi Zenekar, mely hamarosan Budapest zenei életének egyik központja lett. A Pesti Vigadó évek óta otthonául szolgál koncertjeiknek, amelyek között a Lukács bérlet és a Pászti bérlet előadásai is megtalálhatóak. Herboly Domonkos főigazgató úr segítségével lehetőségünk adódott arra, hogy megismerjük a Zenekar és Énekkar mögött álló gondolatokat és értékeket, továbbá értesüljünk a következő időszakot érintő terveikről.

„Az emberi lélek megújulhat a zene hallgatása közben" - Bényei Tamás Kossuth-díjas magyar dzsesszzenésszel, a Hot Jazz Band együttes alapító tagjával és vezetőjével beszélgettünk inspirációkról, arról, mit jelent számára a jazz, mi a titka az idén 35 éve fennálló bandának.

"Építészeti mesemondónak szoktam hívni magamat..." - interjú Zubreczki Dáviddal az Urbanista blog alapítójával.

"Mindegyik program egyedi és különleges." - interjú Záborszky Kálmán karmesterrel, az MMA rendes tagjával, a Zuglói Filharmónia művészeti vezetőjével a Pastorale családi sorozatról.