Hírek

„Szükségünk van eligazító szavakra, mondatokra, amelyekből hirtelen megértjük, hová értünk, honnan jöttünk, hová tartunk.”
2022. 12. 19.
„Szükségünk van eligazító szavakra, mondatokra, amelyekből hirtelen megértjük, hová értünk, honnan jöttünk, hová tartunk."
„Szükségünk van eligazító szavakra, mondatokra, amelyekből hirtelen megértjük, hová értünk, honnan jöttünk, hová tartunk."

Kodolányi Gyula költővel, íróval az MMA Irodalmi Tagozatának rendes tagjával, Antall József és Boross Péter főtanácsadójával a feltöltődésről, újrakezdésről és az irodalmári lét sajátosságairól beszélgettünk.

Lesti Árpád interjúja

Pályája során volt szükség újrakezdésre?

Igen, az 1987 és 1994 közötti hét év politikai, főtanácsadói szerepvállalásom után vissza akartam térni az íráshoz, mint főhivatáshoz. Ez az újrakezdés nem volt könnyű, de meg tudtam csinálni. Sőt, úgy gondolom az igazán komoly irodalmi korszakom ekkor kezdődött, mert nem voltak már olyan napi kötelezettségeim se a tanításban, se a politikában, ami az időmet elvette volna. Későn kezdtem a pályámat, mint költő, aminek oka volt a Kádár-korszakban önként választott marginalitás, de az is, hogy nagy intenzitással tanítottam az egyetemen és mélyen elmerültem az amerikanisztikában és az anglisztikában. Ettől a tanítási tehertől megszabadultam azzal, hogy átléptem a politikába, majd, amikor lezárult az a korszakom akkor már más emberként kezdtem újra – vagy folytattam – az írói pályát. Tehát lehetséges az újrakezdés. Ehhez az szükséges, hogy a saját személyiségképünk megfelelően gazdag és tágas legyen. Ne úgy gondolkodjunk saját magunkról, mint zárt világról, mint akit a szakmája határoz meg, hanem úgy, hogy minden személyiség lehetőségek tárházával születik e világra. Ezen belül is van néhány domináns képesség és irányulás, amire egy-egy életkorszakban lehet koncentrálni és kibontakoztatni. A váltásoknak ez a lelki alapja, s ezért tudtam megint visszatérni a tanításhoz a 2000-es években, Amerikában.

Kodolányi Gyula a Danube Institute Konferencián (2013)

A művészeti lét igen egyedi életforma. Könnyebb lehet e világba a visszatérés?

Nyilvánvaló, hogy egy történész, mint Jeszenszky Géza, vagy a nemzetközi jog szakértője, mint Mádl Ferenc vagy Martonyi János számára sokkal kisebb törést jelentett 1994, és politikai tapasztalatokkal meggazdagodva magasabb szinten tudták végezni azt, amit korábban csináltak. Kétségtelen, hogy a művészet és a politika művelése között nagyobb a különbség, hiszen a művész alapjában véve munkájában introvertált, a politikus meg extrovertált kell, hogy legyen. De sok példa van arra, hogy kiemelkedő írók a politikában is tudtak kiemelkedően teljesíteni és ez nem ront írói alkotásaikon, sőt érettebbé teheti őket – elég csak Eötvös Józsefre, vagy Mikszáth Kálmánra gondolnunk. A XX. században a közgondolkodás egyes vonulatai démonizálták a politikát. Hirdették, hogy a művésznek semmi köze nincs a politikához. Volt, aki önként vonult az elefántcsonttoronyba, de olyan is akadt, akit beszorítottak oda. Holott a világra való nyitottság az az alapvető készség, amire szüksége van a művésznek és a politikusnak is, csak a szellemi munkájukban máshogy dolgozzák fel. Amikor intenzíven politizáltam, – főtanácsadó voltam az Antall- és a Boross-kormányokban, – tizennégy órás munkanapjaim voltak négy éven át, akkor keveset tudtam foglalkozni a művészettel. De elemi vágyaink nem alszanak ki bennünk. Ha elmehettem egy galériába vagy egy színházi előadásra, akkor hirtelen felébredt bennem a szunnyadó érzékenység. S persze, kormányfeladatként boldogan vállaltam, hogy irányítsam a Duna Televízió felállítását, amelynek a kultúra lett az ereje. 

Miért van az, hogy Magyarországon az írók és a költők váltak a társadalmi átalakulások élharcosaivá? A rendszerváltozáskor Önön kívül is több tucatnyian vállaltak kiemelt szerepet.

Magyarország esetében a török hódoltság 150 éve óta az államiságunkat érő csapások olyan helyzeteket teremtettek, hogy az irodalom folytonossága lett az, amelyben a nemzeti tradíciók, a nemzeti sorsról való gondolkodás élni s megújulni tudott. Az író is és a politikus is az emberi közösség kapcsolatrendszerének hálójában él, azt kell átéreznie, onnan kapja indíttatásait - a művész persze kap a természettől és a vallástól is. A közösségnek írunk – és a közösségről is írunk. Teljesen természetes, hogy amikor a politikus nem mondhat ki valamit – vagy olyan korszakokban, mint amilyen a kommunista korszak is volt, nincsenek is, akik kimondhatnák – akkor előre lépnek ebbe a közéleti szerepbe az írók. És ez nem rossz.

Kodolányi Gyula

Kodolányi János unokaöccseként, Illyés Gyula vejeként az irodalmi élet ismert, központi szereplőinek közvetlen rokonaként alkot. Ezt teherként, vagy kihívásként élte meg?

Amikor valaki tudatára ébred családi hagyományainak, az lehet számára teher, kihívás, adomány és esély is. Amikor felidézem, hogy fölmenőim már a reformkorban is maradandót alkottak pályájukon, az engem mindig erősít. Persze kötelezettséggel is jár, hiszen arra kell gondolnom, ha valamit teszek a közéletben, hogy nem magányos egyéniség lépi ezt meg, hanem olyan valaki, aki beletartozik családjai hagyományába, és velük egy szélesebb hagyományba. Követelmények nehezítik az ilyen ember indulását, de ez adottság és sors, ha elfogadom. Mindennek komoly felhajtóereje is van, hiszen az a tény, hogy a kultúra és a történelmünk összefonódik, az a családtörténetemben is megvalósul.

Ilyen nézőpontból a közéleti szerepvállalása kötelezettségként is tekinthető?

Az ember ezt csak utólag veszi észre. Furcsa kettőségben éltem a Kádár-korszakban. Egyfelől úgy éreztem annyira működésképtelen a rendszer, annyira abszurd szellemileg és idegen a társadalomtól, hogy biztos voltam benne, hogy össze fog omlani. Másfelől a mindennapokban úgy él az ember, hogy ez van – azt, hogy hirtelen a miniszterelnök főtanácsadója leszek még '89-ben sem gondoltam. De amikor ott voltam, eszembe jutott, hogy anyám unokatestvére Veress Sándor zeneszerző, bizony benne volt az ellenállási mozgalomban, aztán emigrálnia kellett a Rákosi-korszakban. Anyai nagyapámat főispánnak nevezte ki Károlyi Mihály, amit már nem tudott gyakorolni. Nagybátyám, és apám is részt vett az ellenállásban '44-ben. Ezek felerősödnek az emberben, előjönnek. Antall mögém látta ezt a családi hálót, hiszen ismert több ezer családtörténetet, belém látta az őseim életét, ezért is kérhetett fel.

Kodolányi Gyula Antall József és Károly herceg (III. Károly brit király) társaságában

Milyen irodalmi életpálya állt Ön előtt a Kádár-rendszerben?

Fontos motívum, hogy a Kodolányiak mind lázadóak voltak, mert él egy újító, lázadó szellem is a családban. Nagybátyám szakított édesapjával, az egész osztályával és a halálos ágyán se látogatta meg. Anyai oldalról Veress Sándor fiatal huszárszázadosként Kossuth-tal emigrált Törökországba, a pangó emigrációs élet miatt elment Angliába, szerzett egy mérnöki diplomát, de Magyarországon nem volt hajlandó dolgozni, oly mértékben gyűlölte Ferenc Józsefet. Inkább a román királynak lett a vasútépítő főmérnöke. Bennem a lázadás két módon jelentkezett. Nagyon fontos példaképem a mérnök apám, mégis otthagytam a mérnöki kart és inkább átmentem a bölcsészetre. Ott nem volt könnyű dolgom, a nagybátyám nézetei és művei miatt zaklattak egyes tanáraim, végül ott kellett hagyjam a magyar szakot is. Ekkor feltámadt bennem ez a Kodolányi dac, és nem törtem meg, hanem másfelé kerestem az utamat. Szerencsémre, mint anglista rátaláltam a modern amerikai költészetre, nyílt előttem egy tér az angol szakon, mert az „új gazdasági mechanizmus" programja folytán kapcsolatokat lehetett nyitni a Nyugattal. Így nyerhettem el egy ösztöndíjat a Yale Egyetemre és meg tudtam ismerkedni szerte Amerikában azokkal a költőkkel és szellemi emberekkel, akiket korábban úttörőként olvastam itthon. Tulajdonképpen indulásomkor spirituálisan emigráltam a kádári Magyarországról és máshol nyílt nekem tér, többféle is.

A művészet tud újra erőt adni, feltölteni minket?

Az embernek, a közösségnek elemi szükséglete a művészetek élvezete és művelése. Azonban mint Czakó Gábor barátom fogalmazta meg 25 éve, Gazdaságkorban élünk, s ez világszerte igaz. Egy olyan országban, mint Magyarország, ahol négy évtizeden át a hozzá nem értés tönkre tett mindent, ott helyre kell állítani a gazdaságot, meg kell teremteni a gazdaság szerves helyét a társadalom működési rendjében. Olyan egyszerű dolgokhoz kell visszatérni, újra megteremteni, mint a munka becsülete vagy a bizalom. Azonban mindennapi sürgésünkben olykor meg kell állnunk, hogy megkérdezzük, hogy tulajdonképpen miért is csináljuk ezt? Ilyenkor hova tudunk fordulni? Az Igéhez. Ahogy Szent János mondta „kezdetben volt az Ige". Szükségünk van eligazító szavakra, mondatokra, amelyekből hirtelen megértjük, hová értünk, honnan jöttünk, hová tartunk. Ezt az irodalom és a művészetek tudják megadni számunkra, hiszen ezek egyik éltető kapcsolata azzal a szerves emberi hálózattal van, amiben a művész él, a másik azonban mindig az isteni világgal. Ezeket a kapcsolatokat a valláson kívül a művészetek tudják fenntartani és kommunikálni. Aki pedig ezt műveli, annak bizony lehet a sorsa rendkívül mostoha is. Úgy érzem, intézményesen, az oktatásban és a médiában nincsenek eléggé megbecsülve a művészetek Magyarországon, még ha a kiugró teljesítményeket szépen is ünneplik. Az uralkodó gazdasági szemlélet miatt, nagyon kevesen tudják a döntéshozók közt is, hogy miért életszükséglet a művészet. A művészet nem választható el a lélektől és a kultúrától, anélkül nincs történelmünk, nincs társadalom, nincs nemzet.

Kodolányi Gyula

Miért, mikor volt megbecsülve?

Voltak virágkorai művészet és közönség együttélésének. Természetes az itáliai reneszánszot említeni, de nálunk is voltak a művészetnek kedvező időszakok. A művészet becsülete is számtalan tényezőtől függ. Óriási nemhivatalos becsülete volt a költészetnek a Kádár-korszakban, mert a költészet tudta kimondani azt, amit nem tudtak kimondani a nem létező politikusaink. Ez nem jelenti, hogy a költészet pusztán politika kifejezése lett volna. A magyar költészetnek az 1960 és 1980 közti története óriási európai teljesítmény. Akkor fél tucat olyan költőnk volt, akit jegyeztek a világirodalomban, apósom hajszál híján Nobel-díjat is kapott. Nem mindig a politika kell, hogy megadja a megbecsülést a művészetnek, – illetve a művész akkor részesül igazán megbecsülésben, ha nem csak a politika becsüli, hanem egy egész közösség.

Diktatúrában a művész a hang, aki átjut a falon, támogatja ezért a világ. A mai kortárs költőink nem találták meg a témát, ami a világnak érdekes?

A művész nagymértékben függ a közönségtől. Ha nincs jelentős közönség, az visszahat, mert az alkotót nem inspirálják elvárások. Ha 1970-ben egy verset írt Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László vagy Juhász Ferenc, akkor tudták, a megjelenés esemény lesz, és számtalan visszajelzést és bíztatást kaptak. Ma igen nehéz az írónak azt képzelnie, hogy fontos. Arany János panaszkodott öregkorában, hogy nincs méltó új költőnemzedék. A kiegyezés után Magyarország minden energiája óriási fejlesztésre, expanzióra összpontosult. A versekre, a költőkre hirtelen mintha már nem lett volna szükség. Viszont szárnyalt a magyar építészet, iparművészet és képzőművészet és akkor ezek nemzedékei hoztak létre világraszóló alkotásokat. Azonban az első világháborút hozó kulturális csőd bizony a vers és a gondolat napfogyatkozásából is fakadt.

***

További interjúk elérhetőek:

„…a neveléshez, a kultúrához hozzátartozik a gyerekek zenei tanítása is…" - Szabó Dénes karnaggyal, a Nemzet Művészével, az MMA Zeneművészeti Tagozatának rendes tagjával pályájáról, a Cantemus Kóruscsaládról és a művészeti oktatás fontosságáról beszélgettünk 75. születésnapja alkalmából.

„az együtt teremtés pedig létszükséglet, és ez művészet" - Dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatóval, az MMA Népművészeti Tagozatának rendes tagjával a néprajz, a gyermekjátékok fontosságáról és a szeretet jelentőségéről beszélgettünk 90. születésnapja alkalmából.

„…megmaradhatnak az alapértékek, így a szellemiséget intézményesítjük…" - Dr. Kucsera Tamás Gergely filozófus, eszmetörténésszel a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárával, az MMA levelező tagjával a filozófiáról, az Akadémia feladatairól, céljairól és a pandémia okozta helyzetről beszélgettünk őszi akadémiai székfoglalója apropójából.

„Többet kaptam, mint amit adtam…" - Farkas Ádám szobrászművésszel, az MMA rendes tagjával, elnökségi tagjával, az MMA Oktatási, Képzési és Tudományos Bizottságának elnökével a pályájáról, a családi örökségről, köztéri alkotásairól és a Nemzet Művésze kitüntetéséről beszélgettünk.

"...semmiről nem tehettem - azon kívül, hogy dolgoztam." - interjú Bertalan Tivadar Kossuth-díjas festővel, grafikussal, látványtervezővel és íróval, az MMA rendes tagjával 90. születésnapja alkalmából.

"... a képnek meg kell szólalnia..." - interjú Haris László fotóművésszel, az MMA rendes tagjával, a Magyar Fotóművészek Szövetségének volt elnökségi tagjával a Fotóhónap projektről.

Rekviem a meg nem született életekért… - Újhelyi Kinga, Jászai Mari-díjas színésznővel beszélgettünk színészi pályájának kezdeteiről, illetve a Pesti Vigadó Szó-Szín-Játék sorozatának októberi előadása, a Dancs Rózsa: Anyaöl című monodráma kapcsán.

„…csak nézek föl, föl, s egyre följebb és még mindig nincs sehol a mennyezet!" - interjú Urbán Somával, aki az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) művészettörténeti döntőjében, a Feszl Frigyes tervezte Pesti Vigadóval foglalkozott.

„Szeretnénk bátorítani a szülőket, hogy ne féljenek az énekléstől, csak próbálják ki itt, ebben a segítő közösségben." - Gróh Ilonával, a Ringató módszer alapítójával, a Magyar Művészeti Akadémia művészetpedagógiai díjával kitüntetett, Magyar Örökség-díjas zenepedagógussal a kisgyermekek zenei neveléséről, a Ringató módszer lényegéről, a foglalkozások felépítéséről, valamint a Pesti Vigadóban heti rendszerességgel látogatható Ringató alkalmak egyediségéről beszélgettünk.

„…a legegyszerűbb dolgokat megfesteni a legbonyolultabb." - A szilágysomlyói születésű Jovián György huszonöt alkotása tölti meg realista jellegű kifejezőerővel a Pesti Vigadó hatodik emeletét a 2021. december 10-től 2022. január 30-ig terjedő időszakban. A kiállított alkotások kapcsán Zuh Deodáth-tal, a tárlat kurátorával beszélgettünk.

„A zene segít azokat a nehézségeket feloldani, amelyek a hétköznapi életben érnek bennünket." - Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész karmesterrel, a Budafoki Dohnányi Zenekar (BDZ) ügyvezető zeneigazgatójával beszélgettünk zenei pályájának alakulásáról, a BDZ sikereiről, valamint a fiatal generáció zenei neveléséről.

„…nagy előny, hogy mi egy összeszokott páros vagyunk..." - Hegedűs Zoltán Jászai Mari-díjas színésszel, a vidéki színházak szerepéről, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban eltöltött éveiről, valamint a Pesti Vigadóban november 8-án látható Jövőre, veled, itt 2 színdarab kapcsán beszélgettünk.

"Az elsődleges cél az alkotók elismerése" - A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Képzőművészeti Tagozata idén ősszel is megrendezi az általa díjazott hazai képzőművészek munkáinak szelekciójából létrehozott tárlatát. A kiállítás kapcsán Stefanovits Péter Munkácsy Mihály-díjas képzőművésszel, az MMA rendes tagjával, a Képzőművészeti Tagozat vezetőjével beszélgettünk.

„Felejthetetlen élményeket, örömöt, reményt adjunk az embereknek..." - Devich Mártont a Bartók Rádió igazgatóját, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek (MRME) vezetőjét kérdeztük arról, milyen jövőbeli célok motiválják és milyen múltbéli élményekre, tapasztalatokra, tudásra építkeznek az MRME-vel.

„A keresztény művészet iránti érdeklődés nem csupán a hívőket jellemzi." - Kontsek Ildikóval, a Keresztény Múzeum igazgatójával az 1938-ban Budapesten tartott 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékezetét feldolgozó Legyetek tanúim című, a Pesti Vigadóban 2021. augusztus 3-ától látogatható kiállításról beszélgettünk.

"A belsőépítészet (…) szolgálat" - Beszélgetés Szenes István Ybl Miklós-díjas, Érdemes Művész címmel kitüntetett belsőépítésszel, a Képzelet és Valóság című, 50 évre visszanyúló szakmai munkájából nyílt életmű-kiállítása kapcsán. 

„Misszióm a magyar kincseket megismertetni a világgal." - Beszélgetés Keller András idén március 15-én Kossuth díjjal kitüntetett hegedűművésszel, a Keller Quartet alapítójával, a Concerto Budapest zeneigazgatójával a zenekar életéről, a mesterek hagyatékáról és a magyar komolyzene csodájáról. (1. rész)

„Misszióm a magyar kincseket megismertetni a világgal." - Beszélgetés Keller András idén március 15-én Kossuth díjjal kitüntetett hegedűművésszel, a Keller Quartet alapítójával, a Concerto Budapest zeneigazgatójával a zenekar életéről, a mesterek hagyatékáról és a magyar komolyzene csodájáról. (2. rész)

"Nem törődtem azzal, hogy mi a rend és mi a trend." - Hager Ritta textil-képzőművésszel, a nemzet művészével és az MMA rendes tagjával plasztikus felvetésű gobelin technikájáról, 1986-os vigadóbeli kiállítása hatásairól beszélgettünk 90. születésnapja és a Pesti Vigadóban 2021-ben nyíló kiállítása alkalmából.

"A plakát üzenet" - A Magyar Művészeti Akadémia a V4-ek megala­ku­lá­sának 30. évfordulójára készült, mintegy 150 művet bemutató, nemzetközi plakátkiállítása a visegrádi országok 3-3 legkiemelkedőbb plakátművészének alkotásaiból válogat. A kiállítás kurátorával, Ducki Krzysztoffal, beszélgetésünk során a plakátművészet alakulására és átalakulására, a plakátok mai világban elfoglalt helyére reflektáltunk.

"Méltó módon reprezentálja a magyar zenei kultúrát." -  A Nemzeti Filharmonikus Zenekar története 1923-ban kezdődött, amikor megalakult a Székesfővárosi Zenekar, mely hamarosan Budapest zenei életének egyik központja lett. A Pesti Vigadó évek óta otthonául szolgál koncertjeiknek, amelyek között a Lukács bérlet és a Pászti bérlet előadásai is megtalálhatóak. Herboly Domonkos főigazgató úr segítségével lehetőségünk adódott arra, hogy megismerjük a Zenekar és Énekkar mögött álló gondolatokat és értékeket, továbbá értesüljünk a következő időszakot érintő terveikről.

„Az emberi lélek megújulhat a zene hallgatása közben" - Bényei Tamás Kossuth-díjas magyar dzsesszzenésszel, a Hot Jazz Band együttes alapító tagjával és vezetőjével beszélgettünk inspirációkról, arról, mit jelent számára a jazz, mi a titka az idén 35 éve fennálló bandának.

"Építészeti mesemondónak szoktam hívni magamat..." - interjú Zubreczki Dáviddal az Urbanista blog alapítójával.

"Mindegyik program egyedi és különleges." - interjú Záborszky Kálmán karmesterrel, az MMA rendes tagjával, a Zuglói Filharmónia művészeti vezetőjével a Pastorale családi sorozatról.